Másnak is gondot jelent társaságra lelni, és egyedül érzi magát? És párja sincs, vagy nem volt még? 20f

Én csak épp nem tudom eldönteni, hogy azért vagyok szarul, mert égető szükségem van az emberekre, vagy azért, mert rohadtul nincs szükségem rájuk, mégis terrorizálnak...

Azt se tudom eldönteni, hogy jobb lenne-e nélkülük, vagy sem.

Társaságra lelni manapság nem könnyű, mert kicsit elidegenedik a világ, elszemélytelenedik. Éppen ezért sokkal nyitottabbnak és pozitívabbnak kell lenni az emberekkel.

Szerintem nézd úgy, hogy itt a nyár. Mozdulj ki. Akár egyedül is. Budapesti vagy? Lány vagy fiú? Járj el helyekre! És ott ne gubózz be, ne zenét hallgatva gubbassz egy sarokban, hanem nyílt tekintettel nézz az emberek szemébe.

Aztán keress valami hobbit, ami érdekel, ezeket csinálják mások is, csoportban, oda eljársz, közös érdeklődési terület - biztos lesz társaságod.

Társkereső oldalakon is lehet találni embereket, akik szintén egyedül vannak és ott is lehet csak barátkozni, vagy akár randizni.

Sportolj, ott is biztos akad társaság, hiszen együtt edzetek.

És összességében ha nyitott vagy, szívesen beszélgetsz és belenézel az emberek szemébe biztos, hogy könnyebben ismerkedsz.

Szóról szóra ugyanabban a helyzetben vagyok, mint a kérdező... Nagyon unom már :(

Egy normális embert sem találni, egyedül boklaszok a városban.

Szerintem nincs veled semmi gond! Én is későn érő típus voltam.

Nagyon szimpatikus a bemutatkozásod. :)

41/N

Hasonló helyzetben vagyunk. Beszélhetünk, ha szeretnéd :)

19l

Én is olyan helyzetben vagyok mint Kérdező és az előttem szólók...

Sajnos így harmincasként már úgy érzem, "bezárult a kör".

Főiskola elvégzése után még volt pár volt évfolyamtárs akikkel tartottam a kapcsolatot, de vagy külföldre mentek, vagy megházasodtak, aki meg nem az nagyon elfoglalt és ezek a kapcsolatok szétmentek.

Középiskolai osztály borzalmas volt, klikkesedés, menőzés...

Barátaim sosem voltak, akikről azt gondoltam hogy azok, általában csalódnom kellett, mert legkésőbb pár év múlva kiderült valami, például nagyon csúnyán kihasználtak, átvágtak, visszaéltek a bizalmammal.

Olyan "haverok" is voltak akik csak akkor kerestek ha valami kellett, elhadarták a problémát gyorsan telefonba hiszen "ők fizették a telefonbeszélgetést mert ők hívtak, ezért gyorsan kellett beszélniük" és azonnal várták a segítségemet, amit ha megkaptak, meg sem köszönték, eltűntek örökre, vagy évekre, amíg nem volt szükség ismét a segítségemre, mert akkor hirtelen megtaláltak.

Ha valami összejövetelt szerveztek, akkor "nem találtak meg", általában mondták, hogy "jajj, hívtunk volna, kerestünk is, csak nem voltál kapcsolható", kár, hogy be van kapcsolva a szolgáltatás, amely kijelzi azt is, ha kikapcsolt állapotban keres valaki és nem kerestek...