Hogyan sikerült megszeretnetek a magányt?

En kozben neha rajovok,hogy tok egyedul vagyok,de fel sem tunik.Sot,engem az zavar,ha valaki van velem.

Mondjuk en d.i.sz.-es vagyok,lehet azert.

Hasonlóan kívülállónak érzem magam ebben a világban. Ha szeretnél esetleg tapasztalatokat cserélni, ne habozz írni.

22f

Hát nehezen, rá kellett jönnöm nem kellek senkinek, én is más vagyok jó értelemben mint átlagos hozzám hasonló korú, de mindig is más voltam. Van betegségem is, ami erősen rányomja valószínű a bélyeget arra, hogy magányosan élek általában, én is úgy látom, hogy ha valaki nem jó képű, vagy nem mackós, erős alkatú, vagy ilyen hülye gyerek beképzelt, akkor átlagosként nehezen tud csajozni, de még barátkozni is.

4-es pedig könnyen írod, hogy szerezünk társat, ez elhiszem, hogy neked vagy sokaknak ilyen egyszerű. De sokaknak pedig nem, inkább nehéz, nagyon nehéz. Aki jó valamiben, könnyen mondja 1 amatőrnek, hogy ez könnyű.

Meg lehet tanulni magányosan is élni, a belső énedet erősíteni, önbizalmat építeni, hogy erősödj, és ne ess kétségbe.

Nem lehet hozzá szokni!

A magány mindig könnyet fog csalni a szemedbe, de még a tetejébe depressziós is lehetsz.

Tapasztalatból mondom.

Valami van a természetemben ami miatt egy idő után már senki nem érzi jól magát velem, én is kellemetlenül érzem magam már emberek társaságában , és ha valami rokon jön valamelyik rokonomhoz illik kimenni köszönni, beszélni, de nekem sajnos már ez sem megy.

Elkezdek vakarózni, fészkelődni, merev vagyok, nem kényelmes sehogy ülni, túl feszült vagyok.

Ráadásul mindenkitől kitűnök mert nem iszom alkoholt .

Mindig próbálok megfelelni, szemükbe nézni ami sajnos nem megy, mutatni hogy érdekel amit mond, pedig nem, néha már figyelni sem tudok elkalandozik a gondolatom, nézek de nem látok nem hallok.

Én mindig annyira a háttérbe szorulok, egyszerűen nem tudok semmit hozzászólni a jelenlegi témához.

És akkor mindig az van hogy csak ülök és hallgatok ide nézek oda nézek de nem szólalok meg.

Egyszerűen nem jut eszembe semmi.

Mindig a rossz dolgoknál kötök ki, mivel mást nem tudok mesélni.

Borzasztó negatív ember vagyok.

Olyan ember vagyok aki inkább megfutamodik mint hogy szembe állna a nehézségekkel.

Mindig a könnyebb utat választottam.

Azért tartok itt ahol most.

Nem jó a magány, amikor nincs sem egy barátnő sem egy ember akivel lehetne beszélgetni rendszeresen, hiába van párom ha rajta kívül senkim sincsen.