Huszonévesen totálisan egyedül? Hogy alakult így az életetek? Sikerült kilábalni?
20 éves vagyok és a szokásos: szociális élet nulla stb.
Kiskoromtól ilyen vagyok. Sem általános, sem szakközépiskolában nem tartoztam egy társasághoz sem. Most kezdtem el egy szakmát, de itt sem vagyok képes ismerkedni.
Szerintem meg nem biztos, hogy vele van a hiba. Lehet, csak más. Én egyetemen illeszkedtem be igazán először. Eddig hem éreztem, hogy tartoznék valahova, most sikerült és jól érzem magam.
A kérdezőnek: Járj el különböző klubokba. Van pl kirándulók klubja, csak hogy mondjak egy példát. Szerintem rengeteg ingyenes szervezet van fiataloknak. Keress azonos érdeklődésű embereket. Sportolj esetleg, vagy bármi, ami érdekel.
Én ezzel tisztában vagyok. Rengeteg könyvet átrágtam a kommunikációról, a társas kapcsolatokról. Próbáltam ezeket gyakorlatba is átültetni. Odáig jutottam, hogy képes vagyok kissé feszülten, de átlagos témákról beszélgetni másokról. Azonban spontán beszélgetéseket képtelen vagyok folytatni és így normális kapcsolatokat sem tudok kialakítani.
Voltam már különféle találkozókon, klubokba. Olyanokba is voltam amelyek direkt ilyen önfejlesztő tréningeket tartanak, de nem sikerült egyről a kettőre jutnom.
Ahogy írtam már voltam különféle klubokban, főleg érdeklődés körömnek megfelelőkben. Önkéntes is voltam.
Ami azt illeti igen aktív sportember vagyok: teniszezem, tai chizom, kung fuzom és crossfitezem.
Én 24 éves vagyok, ez a 3. aktív évem, hogy elkezdtem foglalkozni ezzel a témával. 21 éves koromig kórosan elhízott voltam, addig a súlyomat okoltam ezért az állapot miatt (pedig több kövér ismerősöm is volt akik a aktív társasági életet éltek).
Már van szakmám amiben dolgozom, a jelenlegi suli afféle ráépítő jellegű.
Mostanában azon gondolkodtam, hogy fogom a sátorfám és elmegyek világot látni. Eddig ragaszkodtam Magyarországhoz mondván, hogy itt még nem életem ki magam, ugye itt vannak a szép magyar lányok stb., de egyszerűen...
azok a "szép" magyar lányok egytől egyig pénzéhes qrvák...Ugye szép az alma kívülről, de belülről rohadt. Én is szívesen elmennék világot látni, de ahhoz sok pénz kellene, jelenleg meg egy OKJ-s szaron s*opom a péniszt :/ Gondolkozok rajta, hogy otthagyom a sulit, mert kb semmit sem tanulunk, és inkább elmegyek melózni, hogy legalább pénzem legyen, meg munkahelyen könnyebben ismerkedik az ember, mert nincsenek azok a társadalmi különbségek mint a sulikban.
Am én is kövér voltam, egy baleset miatt, és onnantól kezdve csak a gép volt. Nem zavart a súlyom, mert elvoltam a géppel, csak rá pár évre, de ugyan olyan a helyzetem mint kövéren szóval valóban ez nem kifogás.
7-es vagyok
És sikerült lefogynod? Ha igen, utána nem érezted azt, hogy megnőtt az önbizalmad és nyitottabb vagy mások felé? Én annyira nem vagyok elhízott, de azért rajtam is van felesleg... Jelenleg futni járok, mert én is nagyrészt erre fogom az önbizalomhiányt. Talán ha elégedett lennék magammal, másokkal is lazább lennék.
Amúgy én sose akartam itt maradni Magyarországon. Egyre rosszabb itt a helyzet, az emberek csak panaszkodnak, búskomorak. Úgy érzem máshol könnyebb lenne. Régebben rengeteget utaztam családdal, és most, hogy már nincs rá lehetőség, hiányzik...:( Persze nem csak utaznék, ha lesz rá lehetőség kint is maradnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!