Sikerült ilyesmin változtatnia valakinek?

Nem nagyon szoktam kimozdulni szinte soha, csak ha muszáj. Ma el kellett mennem a boltba, és rég éreztem ilyen magányosnak magam. Beletörődtem abba, hogy nincsenek barátaim, általában jól elvagyok, beszélgetek emberekkel, ami noha felszínes beszélgetések sora, legalább lefoglalják a gondolataim, azonban ma ahogy a boltban láttam a többi fiatalt, akik készülődnek az esti szórakozásra, veszik az italokat, a rágcsálnivalókat, beszélgetnek egymással, jól érzik magukat tudatosult bennem, hogy nekem sosem volt ilyen. Én sosem mentem el szórakozni, vagy csak filmezni egy társasággal, sosem vásároltam együtt a barátaimmal tanakodva azon, mit vegyünk, mit ne, és még ha volt is az életemben olyan, akit a barátomnak tekinthettem, az is az esetek többségében neten, és ritkán találkoztunk, barátnővel kapcsolatban sem volt ez az igazán sülve-főve történet, még ha szerettük is egymást, nem volt napi érintkezés legfőképp a távolságok miatt. Tudom, hogy még fiatal vagyok, és előttem lehetnek ezek a dolgok, azonban félek, már beleszoktam a magányba, és ha valahol mélyen lenne is igényem minderre, nem a bulikra, nem az ivászatra, szimplán egy baráti társaságra, úgy érzem, annyira mélyre került ez az igény, hogy más napokon, mikor nem szembesülök mások társaság adta boldogságával nem merül fel bennem az egész. Igazából még kérdés sincs, csak szerettem volna kiírni magamból, de hogy mégis legyen valami... más is érez így?

21/f