Mit tegyek, ha nem bírom már tovább a magányt?
Miután az emberekhez, az emberi kapcsolatokhoz nem értek, teljesen magányos vagyok. Nincsenek nekem haverjaim, barátaim, barátnőm se, mert az emberek elfordulnak tőlem. Van 1-2 ember aki elfogad, de azok se kedvelnek, havernak nem nagyon tekinthetőek. Javarészt interneten hajlandóak velem írogatni, de ha már ki akarom őket hívni valahova, egyből túl elfoglaltak lesznek (szokásos kifogás, nem fog menni mert túl sok a dolgom, elfoglalt vagyok, ilyenek...).
Nekik is kb. csak nyűg lehetek a hátukon.
És én már nem bírom ezt a magányt, nem bírok így tovább élni, miközben folyton csak azt látom mások milyen boldogak, élik az életüket.
18/F
Az elozo valaszolonak brutalisan jo volt a hozzaszolasa.
"Vagy csak magadról beszélsz, vagy nem beszélsz és ez kínos. Az emberek akkor érzik jól magukat, ha kérdezgetik őket a saját dolgaikról"
Talan ez a leglenyegesebb dolog. Az arany kozeputat eleg keves ember talalja meg. Az en tarsasagomat sokan keresik, de tenyleg semmi kedvem olyanokkal talalkozni, akiknek szemeteslada vagyok. De olyanokkal sem, akik tul keveset mondanak magukrol. Ilyenkor allandoan nekem kell fenntartanom a beszelgetest, persze az lesz az eredmenye, hogyha en nem fektetek bele energiat, akkor elhal az egesz beszelgetes. En akkor keresem a masik tarsasagat, ha az erdeklodes kolcsonos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!