Családon kívüli testvériség?

Talán elsőnek furán fog hangzani a kérdésem, de előbb olvasd végig mielőtt ítélkezel. Nem tudom ki nézi, esetleg nézte a Supernatural című sorozatot, a példa most csak szemléltetés lesz, szóval az érdekelne, hogy csak én vagyok az egyetlen, aki hiányolja az olyan emberi kapcsolatokat, mint ami Dean és Sam, illetve Dean és Castiel között van? Vagy emlékeztek Bobbyra és arra, hogyan viselte a srácok gondját? Nem értem, hogy az emberek miért őszintétlenek, nincs bennük bajtársiasság, se tartás, túl önzőek és áttaposnak másokon. Nem képesek feláldozni magukat, itt nem arra gondolok, hogy mártírkodni kellene csak semmi együttérzés nem szorult beléjük. (Tisztelet a kivételnek.) Anyukám mindig mondta, hogy nem lehetek állandóan tekintettel másokra, én mégis megpróbáltam és csak pofonokat kaptam viszonzásul. Belefáradtam az egészbe. Van az a néhány barátom, akikre számíthatok, de rajtuk kívül nem is érintkezem emberekkel, mert tartók tőlük és csak arra vágyom, hogy egyedül lehessek. Egyszerűen elborzaszt ez a felszínesség.

Ugyanakkor nagyon magányosnak érzem magam. Ti nem éreztétek még úgy, hogy hiányzik valaki az életetekből, akivel teljesen őszinték lehettek, aki előtt semmit sem kell szégyellnetek? Akihez úgy álltok hozzá, hogy nem időpazarlás a vele töltött idő, a rá áldozott energia. Aki inspirál, ösztönzőleg hat rám, akivel bármilyen őrült ötletet meg lehet valósítani, mert nem érzem, hogy vannak korlátaink. Együtt nem lennének. Annyira szeretnék egy ilyen bensőséges és testvéri kapcsolatot valakivel, de nem tudom lesz-e valaha ilyen. Vagy létezik-e egyáltalán?

Szeretem a barátaim, de velük is más, ettől függetlenül egytől-egyig értékes emberek, csak nem erre vágyom igazán.

Nektek van ilyen barátotok, olyan testvéretek akihez nem a vér kötelez?