Miért vagyok magányos?

Időről időre eszembe jut, hogy jó lenne pár barát, barátnő, sokszor egyedül érzem magam.

Régóta nincsen legjobb barátom, csak haver szinten vannak jelen az életemben.

Egyre jobban zavar és bánt a tudat, hogy nincs kivel megosztani az élményeimet, gondolataimat stb.

Valamennyire visszahúzódó vagyok, de nem túlságosan, nem csinálok olyan helyzeteket, ahol a velem lévők égőnek éreznék azt, hogy velem vannak.

Mégis évek óta nincsenek barátaim.

Valahogy gyerekkorom óta ez az állapot jellemez.

Sosem tudtam hosszabb időn át "magamhoz láncolni" az embereket.

Többnyire 1-2 összejövetel után külön útra indulnak, ezzel én is így vagyok.

Igényem lenne rá, de valahogy úgy érzem teher vagyok mások számára.

Alapvetően nem vagyok bunkó, empatikus fajta vagyok.

A viccelődés sem áll tőlem messze, sem a merészség, mégsem érzem azt, hogy lenne olyan, aki elfogad olyannak amilyen vagyok.

Se barát, se barátnő.

Nem tudom mit kellene változtatnom.

Egyszerűen olyan vagyok, amilyen (itt nem kell negatív jelzőkre gondolni).

Mit tehetnék ez ellen?

Pszichológust, vagy hipno-terapeutát kellene keresnem, vagy gyógyszereket szednem?

Az iskolában és a munkahelyen is elégedettek voltak, és a mai napig is elégedettek a teljesítményemmel, emberileg is kijövök a többiekkel, de igaz barátokat, akikre bármikor számíthatok mégse sikerült szereznem.

Adjatok tanácsot kérlek!