Van itt olyan, aki régóta szingli és tényleg élvezi az egyedüllétet?

Szerintem ez attól függ, hogy milyen barátaid vannak, milyen emberek vesznek körül és mennyire szereted a munkád. Ez normális dolog, de a legtöbbeket azért visel meg a szakítás leginkább, mert mindent együtt csinálsz a másikkal és utána nyilván hatalmas űrt hagy maga után a párod.

Ha szoros barátságaid vannak, akkor lényegében a szexen kívül mindent csinálhatsz velük, szerintem úgy nem is vágja annyira földhöz az embert a dolog, tinikorban szerintem ezért is könnyebb átvészelni a nagy szerelmeket. Aztán később a munka, párkapcsolatok, család miatt már nem olyan könnyű összehozni a találkozókat, ez azért okozhat nehéz pillanatokat. Szóval a kulcs az, hogy mennyire tudod elfoglalni magad. Amúgy meg rugalmasság kérdése a dolog. Régen egy McDonaldsba nem mertem volna beülni egyedül, de ha képes vagy kimozdulni a komfortzónádból jó idők is jöhetnek.

Egyébként meg sokan örülnek egy szakításnak, például akiknek a párja betegesen féltékeny és állandóan olvassák a privát üzeneteiket, kiakadás lesz abból ha később mész haza, nem hívod fel, stb.

Én jól elvagyok de azzal is tisztában vagyok hogy kockáknak nem érdemes kapcsot fenntartani.

Gondolom sokan tudják mér.

Meg már a szokásaim is nagyon rögzültek nem igazán tudnék rajtuk változtatni. És nem szívesen okoznék másnak így problémákat.