Van itt olyan, aki régóta szingli és tényleg élvezi az egyedüllétet?

Félig meddig.

Mióta rájöttem hogy én nem vagyok jó abban hogy fenntartsak egy párkapcsolatot, azóta úgy elvagyok fiúkkal. De általában az sem tart sokáig.

Nekem igy jobb.

-jöhet a lepontozás- :)

Nekem nem volt még párkapcsolatom.

Az, hogy élvezem... nem hiszem, hogy aki kapcsolatban él, az egész nap extázisban fetreng csak a ténytől, hogy nincs egyedül.

Hátrányát nem érzem.

3-as vagyok :)

Igen, nagyrészt nekem igy megfelel. Bennem még nem tudom miért, de még él az úgymond "varázs", hogy mindennek meglegyen a varázsa.

A környezetemben már mindenkinek évek óta komoly kapcsolata van, mikor kimegyünk vagy összejövünk olyankor hülyén érzem magam, hogy nekik ott van a szerelmük és átöleli őket meg puszi puszi, én meg szopom a kisujjam vagy egyéb, vagy gyertyát tartok :))).

Köszi hogy nem lettem lepontozva ! :)

Én úgy tekintek erre, hogy mindenkinek máshogy jó. És én ezt maximálisan tiszteletben tartom.

Most például az hogy én elvagyok (szintén!) szingli fiúkkal, nem gondolom hogy rosszat teszek.

-végülis nem harmadik fél vagyok egy kapcsolatban vagy nem házasságtörő vagyok-

De megjegyzem, sajnos vannak pillanatok mikor nagyon egyedül érzem magam, hiszen ez a felállásom nem hivatalos, tehát itthon anyukám nem tud róluk, nem beszélem vele meg (félek hogy elitélne).

Jelenleg 20 éves vagyok amúgy.

A legelső (hivatalos) szerelem 15 évesen ért utol, az másfél hónapig tartott. Viszont mondhatni nagyon sokáig meghatározó volt számomra az a kapcsolat, hiába tartott nagyon rövid ideig. Nem hazudok ha azt mondom hogy kisebb nagyobb megszakitásokkal de vagy 4 évig se veled se nélküled kapcsolatban voltunk. Odáig voltam érte, élveztem a társaságát, és mondon bárki bármit de én is láttam rajta hogy bár nem vállal fel (ő sem, én sem egymást), mégis fontos vagyok neki (ide-oda vitt, volt hogy rózsát kaptam tőle-ez volt tőle a lehető legromantikusabb dolog amit valaha kaptam). Például (sosem felejtem el, éjjelente telefonon beszélgettünk... egyszerűen nekem ez tökéletes volt!). Közben persze voltak kapcsolataim, ilyen 7 hónapos, meg két és fél éves-ami totál káosz lett a végén).

Utána neki is lett hivatalos kapcsolata, békén hagytuk egymást, jelenleg már menyasszonya az illető, nem él velem egy városban. De ha összefutunk az utcán köszönünk egymásnak, beszélünk pár szót. :)

Ezután már a csőd jött párkapcsolatilag számomra : ilyen egy két hónapos kapcsolataim voltak, pokoliak, nekem az nem jött be hogy éjjel nappal együtt legyek velük...

Jelenleg egy 24 éves fiúval vagyunk együtt ilyen se veled se nélküled felállásban. Az előbb találkoztunk, voltunk vagy másfél órát együtt, beszélgettünk, elmentünk kajálni...

Számomra ezek az apróságok fontosak, az hogy egy tartalmasat beszélgessek vele, hogy olykor lelki támaszok legyünk egymásnak, nevessünk jókat, de tiszta szivből...

:)