Mit gondoltok az öngyilkosságról? Szerintetek is önző viselkedés?

17, igazad van. A legtobb ember csak akkor erti meg a masikat, ha a sajat boren tapasztalta u.a.-t.

Egy pelda . Egy ismerosom baratjanak meghalt az edesanyja. Az ismerosom (Tanu) nem mondta a szokasos szoveget, hogy sajnalom. Mikor megkerdeztem tole, hogy miert nem, azt valaszolta: Az en anyukam meg el, hogyan tudnam azt mondani, hogy sajnalom, ha nem ismerem ezt az erzest.

Egy kicsit elgondolkodtato.?!?

Szia!

Hidd el nekem, Minden helyzetből van kiút. És nem a levegőbe beszélek, Saját tapasztalatból, mert én is jártam ebben a cipőben: Volt egy időszakom (majd' egy évtizedről beszélek) mikor napi szinten az öngyilkosság foglakoztatott. Nem egyszer a kezemben volt a kés hogy felvágjam az ereimet. Egy molesztáló apa, és egy család mellett aki engem okolt az erőszakért, pedig csak nyolc éves voltam azt hiszem nem is csoda.

De mákomra sosem jött össze hogy kárt tegyek magamban. Még innen, ebből a mocsokból is ki tudtam jutni többé kevésbé. Van munkám, vannak akiket szeretek, és vannak dolgok amikért igazán érdemes élni. Még akkor is ha mások számára ezek apró, jelentéktelen dolgoknak tűnnek.

Tudom, ez most üres fecsegésnek tűnik, én is annak tartottam annak idején. Pedig igaz volt.

Nem is okoskodom tovább, csak annyit még: Ha van kedved, írj rám privátban: lehet hogy nem sokat segíthetek, de meghallgatnám a történeted ha te is úgy akarod.

Többen hivatkoztok a saját tapasztalatra - ebben igazatok van.

De legyünk következetesek: Az mondjon véleményt, aki nem csak a krízist élte át, hanem az abból való felemelkedést is.

Ha szabad,én a kérdés második felére válaszolnék.

Igen,szerintem is önző tett az öngyilkosság,akár van valakinek -maga szerint- valakije,akár nincs.

Mert a problémáját magának ugyan megoldja,de akik utána maradnak,azoknak itthagyja örök lelkiismeretfurdalásnak.

Arról nem is beszélve,hogy mit testál át arra,azokra,akik megtalálják.

Persze van olyan helyzet is,hogy valaki tudja,hogy gyógyíthatatlan beteg.érzi is,ahogy egyre rosszabbuk van,és meg akarja előzni a teljes kiszolgáltatottságban való szenvedést mielőtt meghal.Az megérthető,nekik segíteni is kellene,hogy iszonyatos kínok között kelljen meghalniuk.

DE amíg tudunk egymásnak segíteni,addig ne hagyjon itt bennünket senki úgy,hogy segíthettünk volna.

Sziasztok :)

Mindenkinek írom amit írok, kérdezőnek és válaszolóknak is.

Csak hogy a prekoncepciókat megelőzzem, elmondom nagy vonalakban mit éltem meg , persze konkrétumok nélkül, azok az én mélyen elzárt titkaim maradnak :D

Alig múltam 20 éves amikor átéltem egy traumát. Szuper életem volt, tele " világmegváltó" tervekkel. Minden adott volt, csodálatos családi háttér ( nem anyagilag értem, de azért nem szenvedtem hiányt semmiben ). Mindenben támogatták a törekvéseimet, aktív versenysportoló voltam, rengeteg barátom volt ...

De naív voltam, mindig szerettem volna valami nagy hőstettet végrehajtani. Bekerültem egy új közösségbe, akiket kezdtem második családomnak tekinteni, úgy éreztem egy álom vált valóra ... amikor új " barátaim " csapdát állítottak előidézve egy olyan traumát, ami teljesen ellehetetlenített szinte mindent, aminek kitettek azt sokan feladták volna :( Én küzdöttem, az volt a szerencsém, hogy mindig is harcos lélekkel rendelkeztem és ebben hittem is, de mint ahogyan ezt már itt is mondták, mindenki egyedi , én talán hozzátenném azt is , hogy mindenki különleges is valamiért ... a küzdelem konkrétan 6 évig tartott , de az eleje volt a legrosszabb.

A trauma okozta stressz és szorongás következtében nem tudtam enni, nem tudtam aludni, súlyos alvászavarok éjszakai és nappali szorongás , étvágytalanság ... konkrétan az anorexia szinte összes tünetét produkáltam

Első próbálkozásom az volt, hogy a lelki fájdalmat és a félelmet majd fizikai fájdalommal ledominálom. Így is tettem, mivel sportoló voltam ( erőállóképességi középtávú sportágban ) hát emeltem az edzéseim számát és terjedelmét és intenzitását szó szerint napi szinten ájulásig ... de minden alkalommal visszatértek a nem kívánt mellékhatások, alvászavar, rettegés valamitől amiről azt sem tudtam hogy mi, étvágytalanság és ehhez még kaptam bónuszba egy szívizomgyulladást is

Legyen annyi, hogy egyedül kijöttem belőle rettenetes és kemény harcok árán, sikerült olyan szintre fejlesztenem magam, hogy ezt a helyzetet már soha többé senki sem tudná számomra előidézni. Ma sikeres vállalkozás ügyvezetője vagyok, újra sportolok és jobb fizikai állapotban vagyok, mint bármikor eddigi életemben :)És készülök megszerezni még egy diplomát is ...

Csak hogy ne mondhassátok, hogy nem éltem meg, nem tudhatom ... mert igen , tudom és átérzem , és még ki is jöttem belőle

Nem ítélem el az öngyilkosságot elkövetőket, de ha bárki megkérdezné tőlem mit kellene tenni ? Segíteni kell nekik, mindenképpen !!! Ha lehetséges, de ha nem lehet felismerni a szándékot akkor nem tehetünk semmit ... de hibáztatni őt akkor sem szabad !!! Kétféle öngyilkos szándék létezik, és igen, egyetértek a válaszolóval aki azt mondja hogy mentális háttér húzódik, mert minden esetben tudatmódosult állapotban van az elkövető, csak nagyon nem mindegy, mi az oka ennek az állapotnak a tudatmódosult állapot ebben az esetben nem mentális zavart jelent, csak akkor ha patológiás esetről lenne szó ... gyanítom itt nem ez a helyzet :)

Mit lehetne tenni ? Egy kicsit megerőltethetnénk magunkat, és figyelhetnénk társainkra :) Észrevehetnénk őket, az értékeiket erényeiket, tehetségeiket mert mindenki a legjobb valamiben, szinte mindenki fontos lenne valamiért , de ezt egyre kevesebben merjük " megkockáztatni " mert a legtöbb ember gyáva és fél a konvencionális normák kreálta aktuális trendekkel szembemenni :)

Öngyilkos - önjelöltek ! Ne a " problémán " emelkedjetek felül ... jobbat mondok :) A környezeteteken , ami azokat létrehozta ! Vegyétek észre , hogy ti is lehettek a világ közepe, és akkor majd értékelni fognak olyanok is akik méltóak a társaságotokra ... hajrá !!! Az élet a tiétek is, legyetek már egy kicsit önzőek ... egészséges mértékben nem árt :)

Hogy mi önző és mi nem ? Mindkettő és valójában egyik sem :) Elsősorban mindenki önmagáért felelős , és ha ez rendben, csak akkor szabad másokért is feleősséget vállalni.

Az öngyilkosok nagy része hihetetlen alacsony önértékeléssel rendelkezik, pedig minden esetben sokkal értékesebbek annál, ennek viszont okait a nem az egyénben, hanem a társadalomban kellene keresni elsősorban !

Remélem senki nem érti félre, de a bűnözés elterjedéséért is a társadalom a felelős elsősorban, a rideg egymást ignoráló " trendi " normák, a megfelelni akarás semmitmondó kreált ideológiáknak ... ha a világ kormányai fele annyi pénzt költenének tudományos felismerésekre ( kriminológia ... ) mint amennyit börtönök építésére, szinte biztosra állíthatnám, hogy azok hasznukat veszítve túristalátványossággá változnának.

Azaz a szociopata viselkedésforma kialakulásáért sem mindig a genetika a felelős, sokkal inkább az élethelyzetek amelyek hibásan kódolják a későbbi bűnözők személyiségjegyeit :)

De !!! Azért az akarati tényező sem mindegy ! Törekedni kell a pozitív irányú változásra, a lusták tényleg megérdemlik a büntit

Hozzáteszem : Én soha nem kísérelnék meg öngyilkosságot :) A testem a templomom, csak meg kellett tanulnom vigyázni rá !

Ja , ne húzzátok már le a hívő válaszolót ! A közösségnek konstruktív ereje van, ha annak szándékai tiszták ... mindegy melyik valláshoz tartozik :) Ő ebben találta meg az utat , és ki tudja ... lehet, hogy igaza van , és legalább segíteni próbál nem pedig csak analizálgat ( mint én :D ) meg rivalizálgat ( mint ti, néhányan )