Idegesít mikor téged vonnak felelősségre? Mikor úgy állítják be, hogy azért vagy magányos mert biztos te vagy az elutasító, antiszoc befelé forduló?

Ez olyan, mint mikor az öngyilkosokat gyávázzák... olyanok akiknek k**vára közük sincs a dologhoz, azt sem tudják mit beszélnek, csak külső szemlélődőként úgy csinálnak, mintha mindent tudnának.

De valljuk be, ez az egyszerűbb módja a dolognak. Az emberek nem akarják belátni, hogy van olyan amibe nem te vagy a hibás és nem tudsz mit tenni, egyszerűen csak szar az élet... nem hinni kell valamiben, hinni kell abban hogy TE vagy a hibás, nem az élet, TE képes vagy változtatni, nincs olyan hogy nem... pedig nagyon is van.

Addig, amíg valaki nem jár abban a cipőben, amiben a "felelősségre vont" személy jár; addig, amíg nem érzi át azt, amit ő is érez, addig úgysem fogja a másik fél megérteni azt, hogy X, Y miért választja inkább a magányt - akár kényszerből, akár önszántából, akárcsak azért, mert "így jött ki".

Ezért nem zavar a kérdés.

Ne is mondd...

Szüleim jöttek folyton azzal, főleg, amikor összevesztünk (inkább az ő hibájukból), hogy azért nincs sok barátom, mert elviselhetetlen vagyok, meg nem tartom rendesen a kapcsolatokat. Tény, nem vagyok az az ember, aki napi szinten csacsog a semmiről a barátaival, meg aki sülve-főve együtt van velük minden percben, de attól még amilyen baráti kapcsolatom van, az működik. Az a vicces egyébként, hogy pont anyám mondja, aki olyan szinten hanyagolja el a barátait, hogy az nem igaz, csak az ő korában-barátnői korában már nehezebb új barátokat szerezni, ezért mellette maradnak. Mindig elfelejti őket visszahívni, lustaságból-kényelmességből a közös programlehetőségek 90%-át visszautasítja...

A kedvencem az, hogy anélkül, hogyha érdekli őket, és esetleg megkérdeznék, hogy most XY barátnővel mi van, rögtön támadnak, hogy biztos azért nem találkozunk annyit, mert én letojom... volt olyan, akit én kerestem többször, ő meg folyton visszautasította a programokat. Kívülről ezt nem látják, csak mondják a magukét...

Én tökéletesen megvagyok azzal a 2-3 barátommal, nem vagyok az a társasági pillangó típus, aki ide-oda száll, és ezer haverja van, azért, mert az nem az én világom, és így jól érzem magam. Aki barátom van, az meg tudja, hogy számíthat rám.

Pacsi,előző!

Nekem a nagymamám csinálja ezt. Azt mondja, hogy azért nincsenek barátaim, mert én egy bunkó kiállhatatlan nőszemély vagyok, és elhúznak előlem, pedig nem is az az oka.

Én próbálkozok barátkozni, de ők elmennek előlem. Mert autista vagyok. Tehát két éve magyányos vagyok.