Sose lesz már párkapcsolatom?

"Tényleg béna lenne az élet egyedül? Teljesnek érzem az életemet, dolgozom(imádom a munkámat), edzeni járok, imádom az állatokat, van is pár:), van hobbim...

Barátaim nincsenek nagyon, csak 1, de azokra sem vágyom."

Ez alapján úgy fest, hogy az élet nem béna egyedül, sőt...

"Sose lesz már párkapcsolatom?"

A "már" miatt mégis úgy tűnik, hogy van valami gubanc. De nem tudom, mérlegelj te. Csak ez a kettő így ellentmondásosnak tűnik.

"Viszont hallottam, hogy mások kibeszéltek, hogy engem senki sem akar, stb, vénlány leszek.. (amit nem bánnék)"

Írod, hogy adsz mások véleményére. De ha tudod, hogy az a vélemény kibeszélés, akkor tudod azt is, hogy érdemes rá nagy ívben tojni. Mondjanak rólad bármit, te tudod, hogy az nem igaz.

"Törődöm másokkal, a betegeim lelkével is, azt is fontosnak tartom."

Ez nagyon szimpatikus. Itt derül ki, hogy nem csak egy munka számodra, hanem egy hivatás. Az emberekkel való kapcsolatodat itt ki is élheted, sőt a jungi pszichológiában mondják, hogy van olyan nőtípus, aki jól érzi magát egyedül, a görög Hesztia istennő allegóriája. Könnyen lehet, hogy benned ez dominál, ha már ápolónőként dolgozol. Például itt egy leírás:

[link]

"Imádom a munkámat, a sulit, és az állatokat is. Mit adjak fel egy emberért?..."

Semmit. Komolyan! Kivéve ha az az ember te magad vagy.

"Mások véleménye, na meg társadalmi nyomás. Legyen párod, házasodj, szülj gyereket, mert AZ ÉLETED ÉRTELME... Nehéz szembemenni ezzel, én egyiket sem akarom igazán.."

Társadalmi nyomás. Megfogalmaztad. Más nem mondhatja meg, hogy te ki vagy.

Nem kell adnod más véleményére (beleértve az enyémet is, amit ide írtam), főleg ha már tudod is, annak a véleménynek a minőségét (kibeszélés, nyomás).