Ha nincs senki és semmi amiért éljek, akkor minek éljek?

Tudom milyen, ha valaki a legmélyebb padlóra kerül és olyankor érzi, hogy nincs kiút.

Én 1 év alatt veszítettem el mindent, de mindent. A családom nagy részét (apukám, bátyám), 10 éves párkapcsolatom, munkahelyem, barátaim. Jó félév volt, mire valamennyire össze tudtam magam kaparni a kb. anorexiás testsúlyommal. El kezdtem felépíteni újra az életem, mert ilyenkor mindent elölről kell kezdeni. Olyan dolgokkal foglaltam el magam, amik nem engedtek gondolkozni, a múltbeli sebeket feledtetni. Ez lehet bármi, tanfolyam, stb. Most sikerült újra picit visszazuhanni, ilyenkor nagyon veszélyes, mert hullámvölgyezik az ember, vigyázni kell nagyon. De ahogy írták az előttem lévők is, nem szabad feladni, akármennyire is érzed, nincs kiút, mert ki tudja, hogy milyen szép dolgok várhatnak még Rád! Én is bízom benne, hogy egyszer jobb lesz minden, nem lehet mindig csak rossz. Most ez egy ilyen időszak.

30/L