Ti mit tennétek a helyemben?

Nos, egész életemben teljesen egyedül voltam, de nemrég találkoztam egy sráccal, akivel hamar szinte a legjobb barátok lettünk. Mivel az életben nem volt hozzám sosem senki ilyen közvetlen és kedves rajta kívül, elég hamar bele szerettem. De sajnos ez nem kölcsönös. Ő is nagyon szeret, de csak mint barátot. A helyzet hogy segítettem neki össze jönni egy másik lánnyal, az egyik felem tényleg nagyon örül hogy boldog, de én is többet érzek iránta a kelleténél, ezért szörnyen szenvedek. Rengeteget hív (szinten naponta), elmesél mindent, hogy mit csinálnak, hogy mennyire szerelmes, kikéri a véleményemet mindenről, megbízik bennem. Én tényleg örülök hogy boldog, de közben én meg teljesen tönkre megyek.:(

Sosem érdekeltem senkit, és tényleg nem értem mit kedvel rajtam. Bárcsak úgy lenne hogy én is barátként tekintek rá, de nem így van.

Többször hívott ma is, de már fel sem vettem neki a telefont, mert nem tudom, lehet az lenne a legjobb ha leépíteném a barátságunkat és maradok továbbra is egyedül. Nagyon szeretem, de ha ezt így folytatom, félek hogy bekattanok. Csak azt sem értem hogy csináljam, mert ha hirtelen eltűnök egyik napról a másikra az életéből, ő sem nagyon fogja érteni.Ha meg élőben találkozom vele, számon fogja rajtam kérni, hogy mi a baj, miért nem válaszolok neki semmire, mert eddig olyan jól elvoltunk, és fogalmam sincs mit tudok mondani neki. Már teljesen kivagyok ettől az egésztől. Olyan rossz valaki olyat szeretni aki sosem lehet az enyém.

Szerintetek mit kellene csinálnom?

20/l