Van más is aki nem tud emberi kapcsolatokat kialakítani?

En igen hasonlo. Es elemeztem is magam és össze is hasonlitottam magam már extrovertaltakkal is akiknek ezer ismerősük haverjuk van meg olyanokat is megfigyeltem akik társasági életet élnek (szomszédnő)hogyan csinálják és és én hogyan nem.

Es rájöttem arra hogy kb a fő különbségek köztünk:

- az extrok mindenkivel el tudnak dumálni de úgy hogy jól ir ézik magukat. Akár egy gyerekkel, akár egy öregnénivel, akár alja réteggel, akár magas körökben, mindenhol megtalalják a közös hangot, jó hangulatot, bizalmat keltenek es első pillanatban szimpatiát váltanak ki, haverjuk mindenhol egy orvos ügyvéd is de a sarki díler is, a szomszed gyerek is, meg az nyugger piaci árus is

(Én meg alig birom végighallgatni csak egy nyugdíjas üres fecsegését is a petrezselyem otthoni termesztéséről is, meg nem is mernék bűnözőkkel se haverkodni, es kéotelen lennék cégvezetők meg magánorvosok haverja is lenni, meg hagy ne soroljam.)

-aztán a szomszédnő:

Ha megcsalják elhagyják neki áll kiüvölteni magát(mindenkinek lejáratja az exét kipanaszolja magát stb) házibulikat szervez, mindenkibe kapaszkodik, el akarja venni mások párját, nyit az utcán kódorgó feleseket ivókra is, válogatás nelkul szoba áll bárkikkel, csak azzal foglalkozik melyik szomszed mit csinál hova megy, ki kivel mit beszél, munkahelyén is csak másokról pletykál, irigykedik más nökre hogy az szebb jobb, szidja azokat, és utánozza is, állandoan másokkal foglalkozik csak magával nem.

Na nála is állandoan van vki, bnő (aki inkabb a csicskája mint bnője..), vagy tróger felest ivó egyik pasi, vagy akit a munkahelyen szedett össze pasit, vagy épp a szomszédokkal balhézik meg allandoan zajlik minden.

(És akkor én ha megcsalnak elhagynak otthon sírok, befordulok, nem barátkozom trógerekkel, még magánvonalat se adok ki ratyi kollegáknak, nemhogy a lakásomba engedném, nem állok le szomszédokat lesni figyelni meg avatkozni mindenbe, azt se tudom szinte mellettem kik laknak.., nem gyűlölöm ha vki szép vagy szebb, nem allok le postással hámesterrel takaritoval, stb.)

Amit levontam konklúziót az extronál:

Ő elfogadó mindenkit elfogad olyannak amilyen, mindenki tarsaságát élvezni tudja, én meg erre képtelen vagyok.

És amit a szomszédnál:

Ő ketségbeesett zakkant tapadna mindenkire, csak másokkal foglalkozik, én meg képtelen lennék kollegakra meg feleseket ivokra tapadni, nem foglalkozom másokkal mint az oregasszonyok hogy csak az a témájuk mások mit csinalnak mikor b.sznak mikor szülnek miből élnek meg hogy néznek ki.

Ez mellett persze a szoc készségeim fejletlenebbek is.

Én pl reggel kómás fejjel imádom a csendet nincs beszélgetés ingerem se, a szomszéd meg vasárnap reggel 5 kor is már lóg a telefonon es be nem áll a szája.

Én már a szomszédnak se akarok köszönni. Ma az ablakból figyeltem mikor megy fel a szomszéd, hogy kimenjek a posta ládához a levelekért. A boltba is korán megyek, hogy minél kevesebb emberrel találkozzak. A kukát is hajnalban húzom le.

Vagy 3 éve vagyok ilyen.