Nem tudok normális emberi kapcsolatokat kialakítani, és még akik kedvességből szóbaállnak velem, azok is furcsák, miért van ez?

Hosszasan elbeszélgetni senkivel nem tudok, ahova járok közösségbe mostanában, onnan páran kedvességből, szánalomból szóbaállnak velem, ha én kezdeményezek, ha odamegyek hozzájuk, mondok valamit, kérdezek valamit. De maguktól soha az életbe nem szólnak hozzám még ők se, köszönésig eljutnak és ennyi. Ha mondjuk vannak olyan kedvesek, hogy autóval elvisznek valahova ha megkérem őket, akkor is ott ülök mondjuk az autóban két ember társaságában, ők egymással beszélgetnek, hozzám egy szót se szólnak. Szóval még a legjóindulatúbb emberek is úgy viselkednek velem mint egy tökkelütöttel. Ez miért lehet? Hogy még akik szóbaállnak velem, azok se szólnak hozzám maguktól egy árva szót se, nem érdeklem őket meg semmi. Egyébként egyetemi szaktársakról van szó, máshol még ennyi kapcsolatom sincs, hogy legalább kedvességből szóbaálljon velem valaki.