Miért érdemes élni?

a fenét.

tegyük fel beleszületsz a tutiba,de 16 évesen agydaganatot diagnosztizálnak nálad.

cserélnél vele,te bugyuta?

takarodjál el küzdősport edzésre,ne itt nyafogjál,szerezz ott tudást és akkor lehetsz felsőbbrendű,nem előbb.

Nagyon értékes embernek tűnsz, hisz már ilyen fiatalon ehhez hasonló dolgokon jár az eszed. A szimpátiát bennem nem az kelti, hogy a pénz után sóvárogsz, sokkal inkabb az, hogy belátod, az életed kegyetlen. Hidd el, erre nem sokan képesek, főleg a te korosztályodban nem, főleg manapság nem. Én azt gondolom, hogy természetesen a pénz mindannyiunk életét meghatározza, hisz anélkül pl. egyetemre sem lehet már járni; mégsem szabad elkeseredned, mert az álmaid mindig veled maradnak. Ha jól tudom, a jogász képzésre perpillanat nincs államilag támogatott hely, de: 1)Amire te odakerülsz, még akármilyen reform is lehet a felsőoktatásban 2)Fel tudod venni a diákhitelt is akár 3)Ha tényleg a jogász szakma az álmod, de hitelbe nem szeretnél esni, akkor esetleg érettségi után elmész egy OKJ-képzésre, hisz az első ingyenes mindenkinek, azzal elhelyezkedsz, s egy-két év után már lesz annyi félretett pénzed, hogy el tudd kezdeni az egyetemet.

Az, hogy a családi szeretet egy pusziban nyilvánul meg, na az elkeserítő. De hiszem azt, hogy ha nyitnál szüleid felé, s elmondanád nekik, hogy a jelenleginél nagyobb szeretetre van szükséged, akkor képesek lennének ezen változtatni. Jó barátokat viszont nem lesz könnyű találnod; olyan embereket, akik önmagadért szeretnek, s kik a te megsegítesedet sajat érdekeik elé helyezik..

úgy látom, hogy te szeretethiányos, de nagyon jólelkű srác vagy. Az életed érték, semmi áron ne vedd el magadtól! Álmaid megvalósításához sok sikert kívánok ! (S ez nem sablon)

22f

Bocsi, hogy most nem leszek valami kedves, de ezek amikról most beszéltél csak felszínes dolgok voltak. Én például most tökéletesen jól meg vagyok pedig az én ballagásomra még annyi pénzt se kaptam, mint te, és azt a ruhát viseltem, ami nekem évek óta meg volt. A laptomom ami nekem tizenöt évesen volt olyan lassú volt, hogy azon valószínűleg egy normális játék nem futott volna el. És a barátokkal kapcsolatban pedig... nekem egyetlen egy ember volt, akivel igazán barátkoztam, a többiekkel pedig csak ritkán váltottam pár szót. Az igaz, hogy akkor több barátot akartam, azonban azt sosem mondtam volna, hogy boldogtalan vagyok. És elmondom, hogy nálam általánosban nemhogy egy csomó gyereket nem érdekelte, hogy mi történik velem, hanem néhányan csúfoltak folyamatosan is, leginkább a fiúk. És abban az időszakban pedig otthon folyamatosan veszekedés is volt pár családtagom között, annyira, hogy néha el is kellett hagynunk a házat egy napra a rokonom férje miatt. De boldogtalan voltam-e mindezek mellett? Nem. Az élet nem egy habos torta, mikor az emberek csak a rossz dolgokra képes koncentrálni, viszont mikor a jó dolgokat kezdi nézni, ami nekem a legjobb barátnőm és az anyukám volt, akkor már minden egész más helyzetbe kerül. Persze néha-néha akkor is jönnek néha rossz gondolatok elő, de nem ezek fogják irányítani az egész életemet. Úgyhogy javaslom, hogy ne másokhoz hasonlítgasd össze magad, hanem nézz magadba és csinálj valamit az életeddel. És pont ahogy mondtam, mindenki egyszer meghal, és pont ezért kell addig vidáman és boldogan élni, ahelyett, hogy magadat sajnáltatnád, mert neked nincs annyi pénzed mint a többi embernek.

Egyébként meg a pár barát és több, mint a semmi, mert valakinek annyi sincs, mint neked. Szóval előbb becsüld meg azt, ami most van neked és aztán akarj csak többet. Mert lehet, hogy anyagilag egyszerűbb lett volna az életed, ha egy gazdag családba születtél volna, azonban nem ez történt, úgyhogy ideje túl lépni ezen.

17/L

Hidd el, ha valaki gazdag családba születik, nem jelenti azt, hogy nem lesz semmi gondod.

Én gazdag családba születtem, a szüleim szeretik egymást, 4.3 az átlagom, egy erős gimnáziumba járok és sokat utazom. Ez így mind tökéletes egy 18 évesnek.

A bökkenő ott kezdődik, hogy beteg vagyok. Kétszeres súlyos gerincferdülés, a vérképem pocsék, 6 műtéten estem át eddig és a közeljövőben lesz még 2. Ha ez még nem elég, ott van az is, hogy depressziós vagyok és eddig 2-szer próbáltam megölni magam.

Hát én nyomorba születtem. 5en éltünk 12 négyzetméteren. Valahogy nem éreztem, hogy a pénz a lényeg, voltak szép pontok gyerek koromban. Most felnőttként igenis tudom, hogy ha lenne pénzem házat venni, akkor már lenne 2 gyerekem. Így inkább zabálom a fogamzásgátlót és várom, hogy mikor tudok félretenni a mérnöki fizuból annyit, hogy elkezdhessem azt, amit a szaros magyar átlag elvár, hogy legyen ház, gyerek, tévé... Ilyen szempontból igazad van. A gazdagoknak könnyű.

De úgy nézem, hogy ti nem vagytok gazdagok.

Ezért nem pénzben kéne mérned, hogy mennyire szeretnek a családtagjaid, hanem abban, hogy ott vannak melletted a fontos pillanatokban, abban, hogy segítenek, ha kéred, de ha nem kéred akkor is. Abban, hogy erkölcsi tartást adnak akkor is, ahol egy materialista ember nem érezné jól magát.