Mit csináljak, ha félek az emberektől?

Mert most egyedül vagy.

Nehéz helyzet, kár szépíteni. Vagy megpróbálsz nyitni: amit az első válaszoló írt.

Vagy megpróbálod befogadni, és megismerni az egyedüllétet, illetve azt a valakit, akit soha nem tudsz igazán ellökni magadtól: magadat. Ez egyébként segíthet abban, hogy felfedezd: van benned erő és érték, ami miatt nem kell félned a külvilágtól.

Persze egyik döntés sem kell, hogy életre szóló legyen, sőt a kettő egymást sem zárja ki: adsz időt a barátkozásnak, és adsz időd magadnak, amikor elmélyedsz az egyedüllétben: ha közel van a természet, az nagyon jó, de lehet olvasás vagy zene (főleg komolyzene, ami nem kikapcsolja az agyadat, hanem éppen odafigyelést vár). De lehet valamilyen alkotó tevékenység is, amikor átérzed, hogy valami értékeset teremtesz (ha valamibe belefogsz, könnyen lehet, hogy örömödet leled benne, de az elmondásod alapján talán van is ilyesféle hobbid).

"Ha meghalnék se érdekelne senkit."

Én szívből remélem, hogy így fogok meghalni: beteljesítve az életem, nem hagyva magam után űrt senkinek.

Ha utálsz mindenkit, miért csodálkozol, ha mindenki utál?

Elhagyod mindenki iránt érzett utálatod, -ez csak akaratod kérdése,- először megszünik az irántad érzett utálat és közömbössé válsz.

Ez már haladás...

Aztán megtanulod a mások tiszteletét és tisztelt/szeretett leszel te is.