Egyetem után 2 éve vagyok munkanélküli mert félek elmenni egy munkahelyre! Félek az emberektől, a környezettől. Mit tehetnék ez ellen?

14:57

Jó pszichiáter kb 5000+Ftos óradíjért dolgozik, ezt munkanélküliként mégis miből fogja finanszírozni?

1.nem olvastam végig, de ha a szüleid tartanak el, akkor jó ösztönzés lehet például ha semmit nem fizetnek neked ezentúl, és elvárják hogy fizess lakbért a szobádért.

1-2 hét éhezés után lehet, hogy komolyabban vennéd a munkakeresést, és hajlandó lennél több dologra is érte.

2.itt az internet, olvass, nézz videókat munkavállalásról, interjúkról.

Szerintem ezek nagyon súlyos problémák. Azt írod, soha nem volt barátod, nem tudsz miről beszélgetni emberekkel, el sem tudod képzelni, hogy mit csinálnál egy munkahelyen, már az állásinterjúra is félsz elmenni!

Ha egy recepciós beszól, hogy mit hivataloskodsz, miért hagyod magad? Ha te így szereted magad kifejezni, akkor ne engedd, hogy ezért leszóljanak! Én még olyat nem tapasztaltam, hogy valakit azért közösítettek volna ki, mert túl udvarias. Az, hogy nem tud semmilyen társaságba beilleszkedni, viszont már nem fogható mindenki másra! De ha egy munkahelyen az a munkahelyi kultúra, hogy a kollégák tegeződnek, azt miért nem tudod elfogadni? Tegeződve is lehet udvarias az ember, nem kell olyannak lenned, mint a testvéred!

Szerintem is pszichológusnál kellene kezdeni, ezt a TB is fizeti - már ha van biztosításod, mert munka nélkül az sem jár. Így azt gondolom, hogy nem fogsz tudni kitörni a helyzetedből, mert kommunikálni azért mindenhol kell.

Nagyon ismerős a helyzeted. Nálam is ugyanez van. Munkahelyen szinte mindenki majd kinyalja a másik seggét, a magán életi dolgok úgy vannak kiteregetve, mint a szennyes, úgy beszélnek egymással, mintha kocsmában lennének.

Ezzel sajna nem lehet mit kezdeni, ezek az emberek ilyenek, megtalálták a közös hangot és ha ez a közös hang ez nem a te ízlésednek való, akkor tovább kell állnod...vagy csinálod ameddig birod.

Én pszichológushoz azért nem küldenélek el, nem tudom mit van úgy oda mindenki értük, lócitromot se csinálnak, csak ki kell fizetned egy rakást pénzt, azért hogy azt mondják "ismerd meg önmagad". Ezt gondolom az ember magától is ki tudja találni :)

A lényeg annyi, hogy sajnos nincs mese, rá kell magad kényszerítened az állás keresésre és az interjúkra. Én is rosszul voltam tőlük, de nem gyilkoltak meg, még csak meg se kínoztak. Volt pár lenéző pillantás, néhány "uncsi vagy, jöhetne már a következő csaj" féle tekintet, de az ilyenekre magasról tenni kell. Rá kell szánnod magad, mert nem maradhatsz örökre a négy fal között. Keresgélj addig amíg meg nem találod azt a munkahelyet, ahol ki tudsz bontakozni. Ez eddig még nem nekem nem sikerült, de legalább elmondhatom magamról, hogy mindent megtetettem, ami csak tőlem tellett.

Ha attól félsz, hogy leégeted magad...hát az sajna benne van a pakliban, de az se érdekeljen! Meg kell tanulnia az embernek, hogy nem szabad mindent magára vennie, érzelmileg meg kell erősödnie.

Nem baj az, ha visszahúzódó vagy meg magadnak való, de dolgoznod akkor is kell. Addig keresgélj míg nem találsz olyan helyet, ahol elfogadnak. Persze azért sokat kell küzdeni és szenvedni, dehát az élet is erről szól. Egy kis rugalmasságot próbálj belecsempészni a stílusodba. Nem kell bunkó ősemberként viselkedned, ha nem akarsz.

Én pl azokat a kollégákat szívlelem a legkevésbé, akik ilyen alpári-paraszt módon viselkednek. A munkahely azért nagyon nem olyan, mint a suli. Barátkozni, haverkodni lehet, de messze nem úgy, mint, ahogy középiskolában szokás. És ezzel nagyon sok ember nincs tisztában sajnos.

Előző! Én is ìgy gondoltam, de mi a helyzet ha friss diplomásként egy kb velem egyidős is dolgozik ott?

Nekem letegezni is fura lenne,illetve hivataloskodni is fura.

Hogyan kéne?