Nem tudom mit tegyek, nem bírom már. Szerintetek?

Ne add fel!!! SOHA ne add fel!!! Kitartás.

Hagyd ott a sulit, aztán irány a gyár.

Engem úgy neveltek hogy mindig legyek kitartó és erős, semmit nem kapok az élettől ingyen. Vidékről költöztem én is Butapestre, hozzá voltam ahhoz szokva, hogy köszönök az utcán, beszélek az emberekkel, a város sokkal személytelenebb, itt mindenki megy a saját dolgára, és a földet bámulja. Útbaigazítás kérésekor sokan távolság tartóak, mert azt hiszik rájuk akarsz sózni valamit, vagy le akarod nyúlni. Meg kell szokni. Nehezebb ismerkedni, de az emberek itt is igénylik a társaságot. A suli ha nem tetszik akkor keress mást ami érdekel, kifogyhatatlan a lehetőség. Én ha befásultam a munkában, nem volt motivációm akkor váltottam, soha nem panaszkodtam mint sokan, hogy utálom meg nem szeretem, de váltani persze nem akar, és nem is tud mert nincs meg a tudás. A suli a tanulás fontos, csak azt tanuld amit szeretsz. Pozitívan állj az életedhez, és hidd el a világ is pozitív lesz melletted, lesznek barátok, nem haverok, lesz párkapcsolat, lesz minden csak akarni kell.

Igaza van az utolsónak. Ha nem tetszik ez a szak, ne pocsékold ott a féléveidet, hanem keresd meg azt, ami érdekel és vágj bele, ezt meg hagyd a francba. Lehet, pont azért nem találsz itt barátokat, mert nem a te világod.

Ne tanuld azt, amihez nincs kedved! Nekem rengeteg pénzem, évem ment el erre, és most, 4 év után, a célegyenesben határoztam el, hogy nem érdekel, otthagyom. Nekem sem voltak barátaim az évek alatt, hiányzott a régi környezet, megváltozott a szüleimmel a kapcsolatom... a barátom elhagyott... Én is azt érzem, hogy sehol sem vagyok már otthon, senkim sincsen... DE! nem szabad feladni!!! Elkerülsz másik helyre, ott már csak jobb lehet!

Keress egy fiút és hancúrozzatok egy nagyot. Sokat segít. Persze tudom, neked az igazi kell, de nem azt mondtam, hogy menj is hozzá. Csak élvezd az életed.