Nem tudom. Mi van velem. Ez nem én vagyok!? Mért go. Dolok ilyenre? Nem bírom tovább.! Ajánlanátok valamit?

Nincs benne túl sok konkrétum. Csak úgy, ennyire dühös vagy? A szüleiddel sem lehet beszélni!?

Inkább örülj, aminek lehet, kikerűltél a régi suliból, felvettek a mostaniba, biztos vannak olyanok akik kedvelnek...

Nemsokára vége a sulinak , és neked még érettségizned sem kell.

Miért nem tudsz a szüleiddel beszélni?Szerintem ez az egyik legnagyobb baj, hogy nincsenek ott neked, mikor szükség lenne rájuk, így teljesen érthető a dühöd.Az új suliban nem piszkálnak?Ha a szülők elérhetetlenek, esetleg valaki rokon,vagy barát jó lenne, muszáj lenne valakit találnod, akinek elmondod ezeket a gondjaidat, akivel jó nagyokat lehet beszélgetni, akkor jobban éreznéd magad.

Pszichológust nem tudom ajánlani, én is voltam anno többnél is, nem ért lófittyet sem.

Ha végképp nem találsz megbízható beszélgető partnert, keress egy papot.De megteszi az is, ha csak besétálsz egy csendes templomba és elsuttogod a bánatod.Teljesen felfrissülve fogsz kijönni, majd meglátod!

Pedig ha valami rosszul esik/bánt nyugodtan kimutathatnád,nem hiszem hogy rosszabbul jönnél ki belőle,mintha magadba fojtanád.Akik a hátad mögött kinevetnek,azoktól megkérdezhetnéd hogy miért teszik.

Mondjuk nekem ez a helyzet elég ismeretlen,sosem ismertem olyan embereket,akik úgy nevetnek ki a hátam mögött hogy én erről tudok.