Van ebből kiút?

A nőknek gyorsabban ketyeg a biológiai órájuk, mint nekünk. Egy férfinak annyi ideje van mint a tenger, ha családot akar alapítani, egy nőre ez már nem igaz. Egy nő esetében egy hét éves kapcsolatot felrúgni nagy luxus. Persze ez az én személyes véleményem, de láttam már nőket, akik így tették tönkre az életüket. Persze lehet, hogy rájön az ember, hogy nem a megfelelő ember van mellette, de hét év után?

Régebbi kérdés, de azért írok én is, hátha valaki látja. Ez a kérdés az egyetlen ahol magamra ismerek, és centire ugyan ez történt velem. Azelőtt társasági ember, de asszony mellett szép lassn minden leépült minden. Nekem neurológiai betegségek miatt a kapcsolat vége fele küzdenem kellett hogy ne veszítsem el, mert persze miatta, csak ő maradt nekem. Olyan szívtelenül dobott ki, hogy akkor jöttem rá, sosem szeretett az évek alatt. Ez rátett mindenre, és rengeteg gyógyszert kellett szednem, hogy ne menjek teljesen tönkre, persze orvosi utasításra. Lassan helyrejöttem, a gyógyszert elhagytam, de még mindig a tudatomban motoszkál az, hogy több év játék voltam valakinek, meg persze anyagi és műszaki támasz. A kiút, hogy annyira lefoglaltam magam, hogy egy másodpercem se volt gondolkozni a nyomorúságomon, minden percnyi szabadidő visszaút a pokolba. Legyen egy célod, de valami elképesztő, ne csak hogy veszel tejet. Amellett szerencsére extrovertált személyiségem miatt kialakulgatnak kapcsolatok, de a mai trend szerint ezek nem lesznek bennsőségesek. Az emberek nem kötnek mély érzelmi kapcsolatot, de már semelyik párkapcsolatban se. Ez erőt ad, hogy én legalább régivágású vagyok és tudok szeretni, tudok érezni. a közhely szerint mindenki papolja hogy talpra kell álni. Na azok ilyet nem éltek át. Én tapasztalatból mondhatom, hogy nem kell talpra állni, mert onnan csak bukni lehet. Inkább elindulni kell akár kúszva :) és megtalálni az utad. Meghát a mondás úgy tartja, ha padlóra kerülsz, legalább felszedsz onnan valamit :)