Mi a kiút ebből a helyzetből?
Megrekedtem. 23 éves vagyok, a szüleimmel lakom egy vidéki kisvárosban, ahol semmi társasági élet és szórakozási lehetőség nincs. Két barátnőm van, az egyik menyasszony, így ritkán látom, a másikkal járunk szórakozni Bp.-re kb. havonta kétszer. A régi barátaim szépen elszállingóztak, élik a saját életüket.
Itthonról dolgozom, mert annyi a meló, hogy utazással együtt nem bírnám, de nem is keresek rosszul. A baj azzal van, hogy a fizetésemnek most már kb. a 90%-át haza kell adnom, mert ha nem, kikapcsolják a villanyt, nem lesz víz, elviszik a házat. Van 2 iskolás kisebb testvérem. Esélyem sincs rá, hogy beköltözzek Pestre, dolgozzak, emberek közé járjak, többet szórakozzak, lassan 2 éve nincs kapcsolatom, már nagyon hiányzik, de még jelentkező sincs a láthatáron.
Szerintetek van kiút ebből a helyzetből? Ha igen, akkor mi? Mert nekem már nincs ötletem.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Ahhoz hogy válaszoljak érdemben, sok kérdésre nem tudom a választ ebben a kérdésben.
Szüleid dolgoznak? Vagy te tartasz el mindenkit?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Mindketten dolgoznak, és nem felelőtlenül csinálták a gyerekeket, régen jól ment a sorunk, kb. 6 éve ilyen rossz a helyzet. Komolyan úgy érzem, hogy mióta több a bevételünk az én pénzemmel is, azóta csak romlott. Szeretem őket, a kicsiket is, és nem tudnám nyugodtan, bűntudat nélkül élni az életem, ha tudnám, hogy sz-rban hagytam őket.
Szerintetek merjem megtenni, hogy azt mondom, hogy elköltözöm és csak havi mondjuk 35 ezret adok haza? És ha nem működik, akkor jöjjek vissza?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
"olyan, mintha nem tudnák elfogadni, hogy önállósodni szeretnék."
Naná. Hadd ne ismételjem saját magam, de amíg te hagyod magad kihasználni, addig ők ezzel vissza fognak élni. Ja, hogy eközben elrohan melletted az élet, te pedig egyre magányosabb leszel, hát az nem érdekli őket, te csak add le nekik a lóvét és kész. És ha azt hiszed, hogy felnőttként majd a testvéreid valaha megköszönik neked, hogy miattuk nem léptél le a kilátástalanságból, vagy hogy majd akkor ők fognak anyagilag segíteni elindulni valamerre, hát nagyon tévedsz... a mártírkodás még senkinek nem hozott boldogságot, annyit mondhatok.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!