Milyen kiút van ebből?

Nem fogok hazudni leirom röviden a lényeget Teljesen magam alá kerültem u szinten hogy már felkelni sincs erőm se lelkileg se fizikailag lehet hogy átmeneti depresszió keverve a jelenlegi szar helyzettel de lehet valóban feladtam az életet lelkiekben az oka részben az hogy nemtudok együtt élni azzal hogy senkim nincs ennyi idösen (18) könnyü azoknak akiknek szüleik testvéreik vannak nem tartom igazságosnak hogy pont velem történik ez szar dolog hogy az ember önmagára van utalva nemcsak anyagilag hanem inkább maga a család akinek van családja az tudom ugyse érti ezt tudom hogy mindenkinek vannak gondjai de nekem nyilván az enyém a legrosszabb ahogy mindenkinek a sajátja ez egy nagyon fájo dolog az életembe tudom jőn a psziholus duma az lofax sajnos az nem segit semmin attol még ugyanúgy nem lesznek szüleim se senkim a másik ami közre játszik hogy előadómüvész vagyok festő (egyetem melett) nyilván nem tart el senki ahogy irtam nincsenek rokonaim el kell tartanom magam sajnos mindenhol falakba ütközöm ezen a pályán egy két fellépés volt régebben (József Attila Ady) esetleg Egy két szindarab volt de már semmi nincs semmilyen munka nincsen sajnos nem tudok elmenni árufeltöltőnek egy müvész nem lehet árufeltöltő márcsak az érzékenységüknél fogva se de össze is roppanék Idegileg ilyen munkátol nem óhajtok londonban sem salátát hámozni pláne ugy hogy tudom idáig is megdolgoztam az egyetemért is mindenért akkor ne adjam már le az idáig megszerzett tudásom saláta hámozásra tudom a kultúrába nincs pénz sajnos kapcsolatom nincs meleg se vagyok tehát nem férek be a szakmába ez a helyzet gondolom nem vagyok egyedül ilyen problémával teljesen kikészültem pláne az éhezéstöl ami nem ijeszt meg mert ideg ember vagyok és uralkodni tudok rajta de most mégis milyen ország ez ahol éhen halnak tisztességesen dolgozni akaró emberek fiatalok mi lenne velem 20-30 év mulva ha már most sincs munka nyilván nem is lesz csak a protekciós embereknek és családtagoknak tehát akkor én most haljak meg müvész vagyok vagy esetleg menjek eladónak és majd balhét csinálok mertbaz idegeim nem bírják nem arra születtem hogy eladó legyek a müvészet hivatás nem tudok mást csinálni látom hogy mire elvégzem a szintén müvészeti egyetemet se munkám semmim nem lesz külföldre se tudok menni mert ott szakszervezet van eszük ágába nincs beengedni se usába se sehova ilyen pályán tehát magyarul halálra vagyok itélve valóban amit el is fogadok