Mit tegyek, örökre ilyen maradok? Vagy van ebből kiút?

Úgy érzem mindenhonnan kilógok.Nem találok barátokra, jó társaságra akikkel a szabadidőm tölthetném.Zárkózott és gátlásos vagyok.Nagyon sokat kell innom ahhoz hogy eltudjak menni bulizni és jól érezzem magam, ilyen is csak akkor fordul elő ha a nővérem baráti társaságához csapódom, de velük már egyre inkább tehernek érzem magam, habár nem éreztetik.Van egy srác is aki mindig nyaggat hogy engedjem el magam, jól nézek ki, szépséges vagyok, és vonzó ahogy látszik rajtam mennyire bulizni akarok de nem engedem el magam...miért kell ilyeneket mondania ha úgyis tudja, meg én is tudom, arra nem gondol hogy ezzel még inkább csak visszahúzom magam a "csigaházamba". én tényleg utálom magam amiért ilyen vagyok.megszólalni sem tudok, reagálni arra ha hozzám szólnak, csak ijedten pislogok hogy most mit mondjak basszus.és egyáltalán nem érzem magam szépnek. úgy érzem belegabalyodtam egy ördögi körbe. próbálok alakítani a kinézetemen, diétázom, és amint jön egy rossz nap addig eszek amíg nem érzem a torkomban az égető érzést hogy ez a falat nem megy le.aztán óriási bűntudatom van, jobban utálom magam, és másnap drasztikusan megvonom magamtól a kaját..tudom hogy hülyeség amit csinálok, mert amúgy sincs nagy baj az alakommal 168cm 50kg vagyok. csak egyszerűen utálom azt akit a tükörben látok. mondhatják nekem hogy bomba alakom van akkor sem hiszem el senkinek. a másik meg hogy mindig jönnek a kérdések hogy na nincs pasi a láthatáron? 20 éves vagyok, és rohadtul nem érzem hogy bárkivel tudnék lenni. hogy várjam el mástól hogy szeressen ha én ennyire utálom magam, le se vetkőznék senki előtt mert legszívesebben láthatalan köpeny alatt élném le az életem..

a legszomorúbb az egészben hogy szép életem lehetne. támogató családom van. a régi barátaim is megmaradtak ha csak ritkán is tudunk találkozni az egyetem miatt. kreatív vagyok, egészséges?, akik ismernek szeretnek, azt tanulom amit mindig is szerettem volna és ami kitölti az életem, és mégis itt állok elégedetlenül undorral szemlélve magam. és nem értem amikor arról olvasok hogy xy meghalt balesetben vagy betegségben, egy olyan xy akinek családja vagy, gyereke és szeretik..és az ilyen mint én aki utálja szinte az összes napot amikor fel kell kelnie él...igazságtalan az élet.