Normális az, ha valaki senkivel se beszélgethet, ezért néha magában beszél? És tudja ezt, nem képzel oda valakit.

Nem valami normális. De az sem, hogy nincs kivel beszélgetni...

Nem.

Ki kell engedned magadból, ami a fejedben van és kikívánkozik. Ideális körülmények között ez társaságban, vagy egy-egy kivételes személy jelenlétében megy végbe (beszélgetés). Ha nincsenek körülötted emberek, akkor pedig így. Nem vagy őrült, vagy ilyesmi, de kéne valaki, akivel sokat beszélgethetsz.

Én néha beszélek magamban, mert egy-egy dolog annyira frusztrál, és ezzel nem akarok senkit terhelni. Meg mostanában a barátaim sem hallgatnak meg annyira. Ilyenkor a macskához intézem a szavaimat, aki persze nem érti, mit mondok. Utána megkönnyebbülök, és jobban át tudom gondolni a dolgokat. Ezzel senkinek nem ártasz, és szerintem nem betegebb dolog, mint pl. amikor leisszák magukat az emberek - pedig az bevett és elfogadott szokás.

Nekem azt mondta valaki hogy aki sokat van egyedül otthon és annak a nőnek aki mondta még diplomája is volt és elkezdett magában beszélni.Egy idő után.

Köszönöm a válaszokat.