Miért nem akarok beszélni senkivel?

Kb. 4-3 hete kezdtem el gondolkodni ezen... egy feladat miatt pár napra elérhetetlenné tettem magam a neten hogy csak arra tudjak koncentrálni. Ebben a pár napban pedig rájöttem hogy engem akkor keres meg valaki ha épp segítségre van szüksége, de egyébként szinte senki sem szokott velem beszélgetni, csak úgy. Amíg szüksége van az embereknek valamire addig tökéletesen jó vagyok, de egyébként azt sem tudják szerintem hogy létezem. Már minden ismerősömnek barátja van, és inkább velük töltik az időt, ami persze érthető... Hogy a szüleim szavaival éljek "Miért nem szerzek magamnak valakit"...de sose tudnék együtt lenni valakivel csak azért hogy "legyen valakim". Próbáltam, nekem ehhez nincs gerincem...

Mindegy, a lényeg hogy úgy két hete már szépen lassan már elegem van mindenkiből, és semmi mást nem szeretnék csak egyedül lenni a kis álomvilágomban ami ugye tökéletes... amúgy különösebben nem haragszom senkire meg nem is utálok senkit, egyszerűen csak azt akarom hogy békén hagyjanak...mondjuk most hogy vége lett az évnek nem is nagyon keres senki szerencsére...illetve most keresett valaki de tudom hogy miért (segítségkérés szintén), amibe már rohadtul belefáradtam és nem akarok válaszolni...

Máskor is voltam már így de max. egy-két napig tartott, most viszont úgy veszem észre egyre inkább bezárkózom, és megfordult a fejemben hogy ez esetleg kóros... normális vagyok szerintetek? :D