Nincs az életemnek semmi értelme, semmi pozitívat nem találok az életemben, minek éljek tovább még?

Nincsenek barátaim, haverjaim, szó szerint nincs élőben egy se. Távoli, internetes haverokból van 1-2 de azoknak sejthető mennyire vagyok fontos, semennyire, sokra nem is megyek velük. Egy csomó mindentől elesek az életben, most kéne kiélnem magam, bulizni, szórakozni, haverokkal nyaralni járni meg minden, de nem, az én életemből ez kimarad.

Az arcom csúnya, az orrom formátlan, fogaim csúnyák, talán ez is hozzájátszik hogy elfordulnak tőlem az emberek, meg úgy mások szavaival élve, nehezen elviselhető vagyok. Ja meg unalmas.

Ha társaságban vagyok talán csendesnek, zárkózottnak tűnhetek, mert nem tudok úgy együtt baromkodni a többiekkel, viszont egyesével próbálkozok haverkodni, sikertelenül.

Ami talán pozitív volt az életemben hogy egészséges embernek születtem, de mostmár nem mondanám magam annak. Mentálisan biztos nem, testileg se leszek az sokáig, ha nincs iskola vagy biciklizek vagy itt döglök a szobámban, zabálok egy csomó egészségtelen kaját, aggódok, stresszelek folyton, nem vagyok kövér, de így sokáig biztos nem élhetek. Mondjuk már nincs is nagyon kedvem így élni. Középiskolában is van még egy évem, és komolyan félek hogy miket fognak megint pletykálgatni rólam meg miért fognak rajtam röhögni a hátam mögött.

Azt kívánom tényleg, hogy úgy 19 évvel ezelőtt amikor az anyámék összehoztak engem, bár ne lett volna kedvük lefeküdni egymással, de azon már nem lehet változtatni.

18/F