Éreztétek már ugy h mindeki boldog körülötted csak te nem vayg az?

Ja, folyamatosan. Most jobb?:D

Elofordul.

Igen volt már ilyen érzésem sajnos.

Nekem is volt ilyen érzésem, meg néha ma is van. De sokszor a látszat csal. A körülöttem lévőkről kiderült, hogy bár van egy csomó barátjuk, meg van kivel dumálni, viszont azok nem igazi barátok, sőt! Én az ilyen embereket, akikkel ők barátkoznak, már rég kiűztem az életemből. Nem lehet rájuk számítani, folyamatosan elárulják őket, sőt, egyik csajnak, akit tökre irigyeltem, kiderült, hogy csupa drogos barátja van. Hát kösz nem. Én meg magányos vagyok, alig vannak barátaim, de rájuk legalább lehet számítani. Ezerszer többet érnek ők, még akkor is, ha keveset találkozom velük, mint azok, akik csak látszatbarátok. De a párkapcsolatokról is el tudom ugyanezt mondani. Régen minden párt irigyeltem, teljesen ki voltam, amikor megláttam egy párt az utcán. Aztán nekem is lett párkapcsolatom, de olyan rossz volt, hogy most inkább úgy vagyok vele, hogy maradok addig egyedül, amíg nem jön valami normális. Annak nincs értelme, hogy csak azért legyen valakim, hogy ne legyek egyedül. Amúgy meg a legtöbb párkapcsolat pocsék. Azt látom, hogy folyamatosan hazudnak egymásnak, féltékenyek, megalázzák egymást...alig tudnék néhány embert felsorolni, aki boldog párkapcsolatban él. Úgyhogy a magány valamivel jobb, viszont ettől is nagyon szenvedek, főleg amikor napokig nem beszélek senkivel. Az utóbbi héten pont ez volt a helyzet és enyhén szólva megviselt. Úgyhogy most nem érzem magam valami jól.

Egyedül sosem érzem magam. Mivel tudom, hogy van valaki aki mindig velem van. Isten. Néha szomorú vagyok, ha nem vagyok jóban a barátaimmal, vagy látok egy-két boldog embert, de nekem mindig ott van Isten. És a gyülekezet. Nagyon érdemes nyitni ilyen irányba, ha egyedül vagy. Nyugodtan írj, ha kérdés van. :) 16/L

Jah velem igy van mindig apàm meg az õ életàrsa meg a gyerekei jolvanak csak én vagyok a kakuk tojàs :(