Miért nem keresik az emberek a társaságom?

Szia!

Erre pontosabb választ akkor tudnék adni, ha ismernélek, viszont mivel nem ismerlek, ezért csak lehetséges okokat tudok adni. Lássunk nèhány ilyet:

1. Lehetséges, hogy csak te tartod magad kedvesnek. Valójàban azonban lehet, hogy vannak olyan jellemtulajdonságaid, amelyek másoknak nem szimpatikusak, és nem merik ezt neked megmondani valami miatt. Eszembe jut egy eset, amikor egy lány azt mondta magáról, hogy ő csak úgy árasztja magàból a szeretet, aztán olyan húzása volt, ami nem erről árulkodik. Ebben az esetben tehát el kellene gondolkodnod a hibáidon.

2. Az is lehet, hogy nem veled van a baj, hanem a többiekkel. Talán olyan emberekkel vagy körülvéve, akik bár elbeszélgetnek veled, de nem szeretnének veled komolyabb barátságot, mert a pozitív tulajdonságaid nekik zavaróak. Mégpedig azért, mert a te erkölcsi jellemed, megfeddi az ő erkölcstelen jellemüket. Van ilyen is. Ebben az esetben úgy lehet vonzó, ha nem az embereket ítéled el, hanem a rosszat, amit tesznek. Akkor szívesen lesznek majd a társaságodban.

Remélem megoldódik majd ez a probléma :-)

Minden jót!

"...mégis mindig én keresem ezeket az embereket..."

Lehet, épp ez a baj(?).

Csak találgathatok, de te keresed őket ők pedig "nyomulás"-nak érzik.

.

"...barátságos lány vagyok..."

Helyes. Közben légy egy kicsit távolságtartó is, a "megközelíthetetlen" izgatja a fantáziát, kihívásnak tartják a közeledést.

(Ha lapos lenne a Himálaja, sokkal kevesebben keresnék fel...)

.

Ne várjad, hogy keressenek, hiszen a gyakori "réjuk irással" úgy vehetik, ők a fontosak neked - és akinek én fontos vagyok, úgyis megkeres.