Van itt olyan, aki 25, vagy annál idősebb korban talált barátokat?

Most egy kicsit el vagyok keseredve, mert állandóan egyedül vagyok. Néhány barátom van, azok nagy ritkán ráérnek és ennyi. Pedig átmentem direkt olyan egyetemre, ahol tudom, hogy nagy létszámú lesz a csoport és lehet ismerkedni és tök jófejek a csoporttársaim, de felszínes a kapcsolatunk. Unokatesómmal is megpróbáltam tartani a kapcsolatot, de nagyon más úton járunk csak úgy, mint a csoporttársaimmal. Ezalatt azt értem, hogy nincs közös érdeklődés, meg semmi közös pont. Próbálok ismerkedni, nyitott vagyok, bárkivel elbeszélgetek és nem mondanám magam túl visszahúzódónak, de egyszerűen nem találok senkit, de ha mégis, akkor is általában csak második vagyok, vagy harmadik, vagy huszadik. Most egy jó barátom is például lehet, hogy kibékül egy régi barátjával, és mivel tudom, hogy fontos neki, ezért lehet, megint egy ideig hanyagolva leszek. Valahol örülök is az örömének, de valahol meg annak örülnék, ha ő is olyan magányos lenne, mint én, mert akkor nem cserélhetne le másra. De annak meg mi értelme lenne? Nem lennék tőle előrébb. A családommal se felhőtlen a viszonyom, de innen se látom értelmét elköltözni, mert akkor tök egyedül bolyonganék a nagyvilágban és ehhez nincs kedvem. Így legalább van kihez szólni. Tudom, 25 évesen kicsit óvodás itt tartani és másoknak rég felépített életük van, ez van.