Van itt még olyan huszonéves, aki kimarad mindenből?

Ilyenkorra már úgy képzeltem, hogy valahogy helyre jön az életem, ehhez képest alig vannak barátaim, azok többsége is netes és nem járok szinte sehová, csak nagyon ritkán, legalábbis társaságban. De nem ülök otthon, ha nem tart velem senki, akkor elmegyek egyedül, meg nyitott vagyok, bárkivel elbeszélgetek akár a boltban, akár az utcán vagyok. Csak egy baj van: csak idősebbek találnak meg mindig. Fiatalokkal esélytelen beszélni. A fiatalok vagy nagyon zárkózottak, vagy nagyon bulizósak, aki meg az átmenet, az meg már rég megtalálta a társaságát. Van még valaki így huszonévesen?