Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Van itt rajtam kívül még...

Van itt rajtam kívül még valaki, akinek huszonéves korára se sikerült barátságokat kialakítania?

Figyelt kérdés
Csak csupa olyan ember volt körülöttem, akik csak lelki szemetesládának használtak, viszont ahogy ez megszűnt, megszűntek ők is. Volt egy igaz barátom is, de őt én hanyagoltam el és így vissza gondolva én vagyok a világ legnagyobb barma. Amióta lekoptak a régiek, nem igazán találom a helyem, sokszor érzem magam egyedül és ez nagyon rossz. Van még így valaki rajtam kívül? Hogy lábalt ki ebből a patthelyzetből?

#hullahulka
2013. júl. 12. 21:20
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
Ez engem is érdekelne. Bár én 18 vagyok, de nincsenek barátaim, csak olyanok, akik kihasználnak. Egy igaz barátom van, de ő messze lakik tőlem, skype-n szoktunk beszélgetni.
2013. júl. 12. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
Bár még csak 18 éves vagyok, a helyzetem a következő években valószínűleg nem fog megváltozni, nekem nem sikerült, valahogy nem értek az emberekhez, nem tudom elérni, hogy érdekeljek bárkit is. Senki nem kíván velem beszélgetni se, nemhogy összebarátkozni. Hiába is erőlködök. Ezért válaszoltam a kérdésre így, hogy nem vagyok huszonéves, mert elég kevés esélyt látok a változásra a közeljövőben.
2013. júl. 12. 22:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 anonim ***** válasza:

szintén huszonévesként írok, nekem sincsenek igazán barátaim. ahogyan vége lett a gimis időknek, elmaradoztak a találkák, lett volna pár ember, akivel talizhattam volna, de amiért nem igazán talizok velük, tehetek énis, mert nem akartam velük sokat talizni, valahogy nem volt kedvem, szerintem önbizalom miatt is, meg nem is tudom, vhogy nem volt kedvem:)

ne aggódj, biztosan találsz barátokat,

2013. júl. 12. 22:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 anonim ***** válasza:

előző vagyok, csak véletlen hamarabb küldtem:$ szóval biztosan találsz még barátokat.

akár a környezetváltozás, vagy egy hobbi is segíthet ebben:)

ne szomorkodj, légy vidám és kedves amikor csak lehet. a jókedvű embereket sokan szeretik, más akkor a kisugárzása vkinek:)

2013. júl. 12. 22:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 A kérdező kommentje:

18 évesen még nem dől össze a világ. Gondolom, mentek tovább új suliba, vagy munkahelyre...


3,4 Nekem is gimiben volt arany életem, akkor körbe voltam véve emberekkel és sok mindenkit érdekesnek találtam, meg egy hullámhosszon is voltam velük azt hiszem. De sajnos mégis megszakadt a kapcsolat, mert az egyikük túl befelé forduló volt és csak ritka szerencsés kivételes emberekkel barátkozott, a másikkal meg csak a suliban éreztük jól magunkat, máshol nem. Nekem sincs túl sok önbizalmam, talán ezért alakult eddig úgy az életem, ahogy.

2013. júl. 12. 22:53
 6/13 anonim ***** válasza:
Nekem a szociális fóbiám miatt nem sikerült barátságokat kialakítanom... sokszor úgy érzem jobb egyedül, de tudom, hogy ez nem igaz (illetve nem minden esetben). Attól tartok jó sok idő kell nekem, mire ki tudok lábalni ebből a fóbiából... Kész csoda, hogy néha focizok. :)
2013. júl. 13. 01:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 anonim ***** válasza:

nekem is szoc fóbiám van, de amúgy se tudtam sose ismerkedni, amíg tartott az iskola elvoltam azokkal az emberekkel akikkel ott össze kerültem, de ahogy kikerültem a suliból meg is szakadt a kapcsolat szép lassan.


olyan hogy valakivel csak ugy elkezdek beszélgetni és kialakul egy haveri/baráti kapcsolat még sose volt


24f

2013. júl. 13. 11:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 A kérdező kommentje:
Nekem nincs szociális fóbiám, csak egy időben volt, de az is csak nagyon alacsony szinten és csak abban nyilvánult meg, hogy nem mertem prezentációt előadni az osztály előtt. De mindig is könnyen ismerkedtem és közvetlen voltam, talán túlságosan is. Ennek ellenére tessék, itt vagyok egyedül. Bár volt egy időszakom, amikor nagyon bezárkóztam és nem voltam kíváncsi az emberekre, talán ez a magány most annak az eredménye. Mindegy, most már nyitott vagyok, mert rájöttem, hogy nem tudok úgy élni, hogy nem érintkezem soha senkivel. Az kész emberkínzás volt, nem normális állapot.
2013. júl. 13. 13:58
 9/13 Shah válasza:
100%

Én is huszonéves vagyok, és egyetlenegy barátom sincs, csak ismerőseim. Nem járok el sehova. A régi, több évig tartó barátságaim megszakadtak, most pedig elég nehéz újakat találni, hiszen a legtöbb embernek már megvan a kialakult baráti köre (!)... nem is egy-két barátra gondolok.

Én meg itt vagyok egyedül, de azt kell mondjam, nekem jó így! Volt, akinek addig kellettem, amíg nem talált magának pasit, a másik is csak kihasznált... ilyen emberekre nincs szükségem, inkább akkor maradok egyedül, mint hogy érdekbarátságokat ápolgassak.

2013. júl. 13. 16:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 A kérdező kommentje:
Utolsó: Én is ugyanezt mondtam tavaly,ugyanez volt a problémám. Azt mondtam, hogy a legtöbb kapcsolat csak érdekkapcsolat és nekem nem kell több érdekbarát, aki ahogy talál jobbat, máris félredob. De pár magányos év után rájöttem, hogy emberek nélkül nem ér semmit az élet, mert nem történik semmi érdemleges. Nem jó az érdekbarát, de nagyon nehéz igaz embert találni, akinek még kellesz is. A legtöbb embernek meg a párkapcsolat a legfontosabb, mert ugye az egy elemi ösztön, hogy az embernek párja legyen. Nekem is az a legfontosabb, de nekem szükségem van társaságra is, erre rájöttem a párkapcsolatom alatt. Nem tudom, hogy hogy leszel, de nekem elég volt két év teljesen egyedül, elszigetelve arra, hogy rájöjjek, hogy bármilyen emberi kapcsolat jobb a magánynál. Még az érdekbarát is.
2013. júl. 13. 17:20
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!