Annyira megszoktam a magányt, hogy nem tűrök meg másokat magam körül?
egyedül vagyok, ha vendégeim vannak az első néhány nap nagyon jó, viszont egy idő után irritál és idegesít, hogy nem lehetek egyedül (ami furcsa mert sokat vagyok magányos)
kapcsolatot sem tudom elképzelni, hogy legyen valakim mert csak a puszta lét is olyan érzés mintha valami nagyon lekötne..
pedig nem szeretek egyedülálló lenni. Tele van ellentmondásokkal amit leírtam, pedig tényleg így érzek.
Más is volt\van így? elmúlt? vagy van valami megoldás erre?
Én a nagyvenes éveimre lettem ilyen. Volt időm elég szar dolgot tapasztalni, amik miatt már lassan senki társaságára nem vágyom. Nem hívok barátokat, mert csak feszült leszek egy idő után és alig várom, hogy magamban maradhassak.
Ugyanakkor rémísztő a gondolat, hogy tök egyedül fogok megöregedni.
Nekem is ugyanez a problémám. Ugye az szex azért kell... Szexkapcsolatot pedig nehéz kialakítani.
Kihasználni valakit... nem venné be a gyomrom.
nekem a szex sem hiányzik pedig egészséges férfi vagyok, de valahogy mégsem hiányzik.. Valahogy a testiség is egyszerűen már nem hiányzik "nem ér annyit"
ti hogy vagytok vele?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!