Annyira megszoktam a magányt, hogy nem tűrök meg másokat magam körül?
egyedül vagyok, ha vendégeim vannak az első néhány nap nagyon jó, viszont egy idő után irritál és idegesít, hogy nem lehetek egyedül (ami furcsa mert sokat vagyok magányos)
kapcsolatot sem tudom elképzelni, hogy legyen valakim mert csak a puszta lét is olyan érzés mintha valami nagyon lekötne..
pedig nem szeretek egyedülálló lenni. Tele van ellentmondásokkal amit leírtam, pedig tényleg így érzek.
Más is volt\van így? elmúlt? vagy van valami megoldás erre?
Ezzel én is így vagyok,hosszú távon nem bírok elviselni senkit,lehet az akármilyen szép,úgy is van olyan tulajdonsága,amit utálok,ezért képtelen vagyok kapcsolatban élni,próbáltam már elégszer,jobb is egyedül,nem kell alkalmazkodni senkihez.
23F
köszi a válaszokat.
Látom nem vagyok ezzel egyedül. A családom furcsállja is, hogy nem akarok gyereket meg családot, de minek akarnék ha pár nap után már idegesítenek az emberek? nem mindenki való szülőnek csak ezt nem mindenki akarja elfogadni.
Ez igaz ,kérdező,nagyon is igaz...
Gyereket csinálni mindenki tud,de nem mindenki való szülőnek.
Első vagyok. Leírom, hogy nálam hogyan is van ez.
Nem akarok házasodni, nem akarok gyereket. Teljesen jól elvagyok egyedül. Ennek ellenére gyakran rám tör, hogy jó lenne valaki. Ambivalens érzéseim vannak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!