Hogyan fogadjam el, hogy én magányos vagyok, és nem élhetek olyan életet, mint a többi fiatal?
Nem járhatok bulizni, pedig szeretnék, nem mehetek szórakozni, nem mehetek haverokkal nyaralni, nem mehetek haverokkal fesztiválokra, nem járkálhatok fel Budapestre haverokkal havonta többször ahogy jópár ismerősöm, nem élhetek társasági életet. Pedig én próbálkozok haverokat szerezni, csak valami okból, talán valami mentális betegségnek köszönhetően nem nagyon megy.
Nem tetszik senkinek a személyiségem, amit viszont megváltoztatni nem tudok.
Hogyan törődhetnék bele, hogy az én életemből kimarad az a kamaszkor, fiatalkor, ami mindenki máséban benne van?
Van még más, ilyen unalmas életű fiatal rajtam kívül?
Nekem is úgymond unalmas az életem, de csak azért, mert a legközelebbi barátaim Budapesten élnek. (én 150 kmre).
Szoktak hívni bulizni, de vagy édesanyám nem enged el, vagy nincs kedvem, mert olyan zenét adnak, amit nem szeretek.
Ja, igen, engem sok ember a zenei ízlésem miatt nem kedvel. Pl. volt egy ember, tök normálisan elbeszélgettünk, megkérdezte, hogy milyen zenét hallgatok, elköszönt, és azóta nem találkoztunk. :)
Biztos találni fogsz majd haverokat, akikkel elmászkálhatsz ide-oda. Menj ki, csavarogj, ha látsz veled egykorúakat meg csapódj oda hozzájuk.
Hmmm. Nem járhatok, nem csinálhatom ez meg azt... Nekem ez teljesen úgy tűnik, mintha valaki megtiltaná, vagy pedig saját magadat korlátozod be, amit mellesleg nem kéne. így nem lesznek barátaid és kihagyod azokat, amiket a korosztályod meg átél. Ha más korlátoz, akkor ne hagyd, ha viszont magadat korlátozod, mert mondjuk gátlásos vagy, akkor valamit változtass, amitől nagyobb lesz az önbizalmad. Egy valamit jegyezz meg, ami nekem is segített anno. "Ha nem cselekszel, más nem fog helyetted, ha nem változtatsz más sem fog, a problémáid csak te tudod megoldani, mert az életednek te vagy a kovácsa nem pedig más!" :)
Remélem tudtam segíteni
21/L
Tényleg olyan, mintha ezeket valaki megtiltaná neked, pedig nem. Próbáld megtalálni azt a "valamilyen okot", ami miatt nem sikerül barátokat szerezned (ill. haverokat, igaz barátot szerezni valóban nehéz). Ne intézd el annyival, hogy "rossz a személyiségem, kész, ez van". Lehet csak túl rámenős vagy az elején és mindenkit elijesztesz, vagy épp túl félénk és azt várod más kezdeményezzen. Az is lehet persze, hogy nem vagy szimpatikus valakinek, na de hogy mindenkivel ez legyen, azt kétlem. Gondolkozz el, mi lehet a baj, mi olyan van, ami taszíthatja a többieket. A személyiségeden igenis lehet változtatni, nyilván az alap vonásokat nem, de pl. ki lehet küszöbölni a rossz tulajdonságokat, és lehet jókat szerezni. Nem könnyű, de választhatsz, hogy ezt teszed vagy szenvedsz egyedül.
Amúgy hol keresel haverokat? Megpróbálkozhatsz sok helyen, most itt a nyár, menj el dolgozni/nyelvtanfolyamra/sportolni, ismerj meg minél több embert, és akkor nagyobb az esélye, hogy találsz valakiket. Ha 18 vagy, nemsokára itt a suliváltás, ha továbbtanulsz, egyetemen annyi ember van, ott biztos lesz valami.
És "a jó pár ismerősöddel", aki megy bulizni meg mindenfelé, velük milyen viszonyban vagy? Talán csatlakozhatnál hozzájuk, ha pl. osztálytársak, biztos nem fognak elüldözni. Először lehet idegennek éreznéd magad köztük, de idővel beilleszkednél. Az ilyen haveri, együtt bulizós társaságok általában nem túl szorosak, viszel egy üveg piát és máris befogadnak. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!