Vannak itt olyanok akik nem önként jutottak ebbe az helyzetbe, de az idők folyamán valahogy úgy alakult számukra, hogy fiatal felnőtt létükre nincsenek igazi barátaik, akikkel megoszthatnák a fontos dolgokat és magányosnak érzik magukat? 25L

Igen én.

Én 36 vagyok és soha nem tudtam barátokat tartósan megismerni. Egyszerűen senkit se érdeklek, senki se hívott ill hív sehova, senki nem ír levelet stb. Én pedig belefáradtam hogy mindig én menjek mindeki után én hívjam stb.

Egyszerűen belefáradtam hogy körülöttem mindenkinek egyszerűen megy az ismerkedés. nekem meg szinte vért kell izzadnom hogy egy levelemre, telefonomra válaszoljanak. Külön kellemetlen nekem mert én nem vagyok nyomulós, tolakodó fajta.

engem meg egész életemben körülvettek az ismerősök, haverok, "barátok", és csak az idegeire ment mindenki egy idő után

szép dolog, hogy kíváncsiak az emberre, de én is szeretném néha jól érezni magam

és ez sajnos emberek között nem működőképes

ez van, el kell fogadnom

Szia! Átérzem a helyzetedet mert én is valahogy így vagyok vele. Lefárasztanak a felületes ismertségek, kapcsolatot tartani olyan emberekkel akikkel semmilyen komolyabb dologról nem tudok beszélgetni. Persze lehet mondani hogy az emberek 95%-a csak azért van hogy tele legyen velük a villamos, de a maradék 5%-nak nincs a hátára írva hogy "beszélgess velem mert én érdekes vagyok", így aztán őket sem találom meg.

27F