Miért nem teszek semmit azért, hogy legyen barátnőm?

20 éves egyetemista vagyok. Az a nagy helyzet, hogy nem volt még barátnőm. Középiskolában olyan iskolában tanultam, ahol kb. 20-30 lány volt (nappali tagozaton), a maradék 2000 tanuló pedig fiú. Akkor volt egy olyan kísérletem, hogy elmegyek társastáncra, mert a keringő nagyon tetszett és tetszik is, meg akartam tanulni, meg emellett lehetőségem lett volna lányok közt lenni, de valamiért mégsem mentem el. Fogalmam sincs, miért, lehet, hogy féltem, de lehet, hogy nem is akartam igazán.

Azt hittem, hogy az egyetem változást fog hozni az életemben. Hát, annyit sikerült elérni, hogy lett két nagyon jó lány barátom (de ha nem alakulnak úgy a körülmények, őket sem ismerném), de továbbra is maradt a nagy semmi. Ugyanúgy nem merek, vagy nem is akarok kezdeményezni. Egy lányhoz nem is mernék odamenni, meg amúgy is, mit mondanék én neki... Úgyhogy az interneten próbáltam szerencsét.

Volt egy randim (igen, ez mind az). Elvittem őt néhány szép helyre, botanikus kertbe, tópartra, pizzáztunk is. Azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát velem, csupán azt hiányolta, hogy nem csókoltam meg őt a randi végén. Jó, hát honnan tudhattam volna, nem akartam nyomulni... Megbeszéltük, hogy lesz folytatása. Én próbáltam vele leszervezni, de mindig talált rá kifogásokat, hogy miért nem jó neki. És egyszer csak azt mondta, hogy soha többé ne keressem őt. És hát így ért véget. Az okát soha sem fogom megtudni, de nem is érdekel. Biztos, talált jobbat nálam.

Az önértékelésemet illetően, ami nagy visszatartó erő lehet, az az alkatom. Van rajtam túlsúly, kb. 20 kiló. Igyekszek betartani néhány szabályt, ami segít kordában tartani. Amitől pedig félek, az a lány visszautasítása, lenézése, megalázása. Pedig tudom, hogy kockázat nélkül nincs nyereség. Hogy ezen kettő közül melyik az erősebb, az utóbbi.

Mi lehet a gond? Én nem vagyok még felkészülve egy barátnőre, vagy egyáltalán az ismerkedésre, vagy csak félek, netán nem is akarom az egészet?

20/F