Azok a fiatalok akik magányosnak érzik magukat, miért?

Sok olyan kérdést olvasok, hogy a fiatalok úgy érzik, nem foglalkoznak velük a szülők, nem is ismerik őket. Én mint szülő végiggondoltam, hogy akár az én gyerekeim is mondhatnák ezt. Kialakult nálunk az a rendszer, hogy ők nem ülnek oda az asztalhoz evéskor, hanem vagy beviszik a szobájukba, vagy nem is érnek rá, mert éppen mennek valahova. Én fáradtságosan egyedül (magányosan) megfőzöm az ételt és egyedül megebédelem, a család többi tagja meg majd össze vissza amikor éppen eszükbe jut. Amikor beszélgetnék a gyerekekkel szintén éppen nem érnek rá, max futtában válaszolnak vagy nem is válaszolnak. Más családoknál ez hogy megy?