Milyen szituációk vannak, ahol két ismeretlen ember természetes módon szóba elegyedhet?
Tegyük fel, hogy látsz egy szimpatikus embert, és szóba elegyednél vele, nem feltétlenül ismerkedési szándékkal, hanem akár csak úgy beszélgetni. Milyen helyzetek a legjobbak erre?
Először mondok egy negatív példát: mondjuk egy padon ül, nézi a telefonját, te meg megszólítod. Ebből is kijöhet valami, de ez nem egy igazán jó szituáció erre, mert lehet, hogy vár valakit, nincs kedve beszélgetni, stb.
Egy pozitív példa: kutyát sétáltatsz, és ő is szembejön egy kutyával. A kutyák megszaglásszák egymást, és ilyenkor magától értetődően el lehet kezdeni beszélgetni először a kutyákról, és aztán esetleg másról is.
Tudtok még a fentihez hasonló pozitív példákat mondani, ahol a helyzet olyan, hogy adja magát a beszélgetés? Bármilyen helyzet jöhet, csak a lényeg, hogy olyan legyen, hogy maga a szituáció természetessé tegye a szóba elegyedést. Hány ilyet tudunk összeszedni?
"Arra próbálok célozni, hogy ezek a korlátok az esetek igen nagy többségében csak a hitünkben vagy a szemléletünk tartozékaként léteznek"
Egyetértek, én is erre gondoltam, hogy ez egy mentális akadály, nem valós, amin lehet változtatni.
"Emiatt van az, hogy sokszor a "mélyvíz" bámulatos eredményekre visz kis szerencsével. "
Ebben is egyetértek, de mélyvízbe kétféleképpen is el lehet jutni. Közvetlenül beleugorva, vagy a sekélyebb víz felől odagázolva.
"egyenesen sportot űztem belőle, hogy egy olyan szép, napfényes októberi nap visszamosolyognak-e rám a lányok, és hát kiderült, hogy zavarbaejtően igen"
Lehet, hogy egy adonisz vagy, csak nem tudsz róla. :)
válasza: válasza:Full komolyan: ilyen önkorlátozásra alkalmas gondolatok esetében nagyon nem vagyok híve a nagy szavaknak. Hadd javítsam ki a nagyon szigorúan hangzó "mentális akadály" kifejezésedet arra, ami a legvalószínűbb, hogy ő: önkorlátozó hiedelem.
Azért vagyok ennyire biztos ebben a nagyon valószínű voltában, mert jó két vagy három éve én is nekiálltam vadászni rá. Volt egy megszokási időszak, amíg emlékeztetnem kellet magamat, hogy önkorlátozó hiedelmet keressünk itt is, itt is, ez az elixír, ezt kell ráhúzni mindenre, amire kicsit is lehet, hátha betalál... És kiderült, hogy elég sokszor betalál.
Pillanatok alatt ugyanott tartottam, ahol te vagy: állandóan a rettegés küszöbéről hátráltam vissza, mert kiderült az igazság, volt irány, semmi nem volt ésszerűbb, mint eszerint cselekedni. Csak ugye a sosem járt út varázsa... Aztán megtanultam jól félni, kicsit (nagyon-nagyon kicsit) megszokni, és ami a legfontosabb, megtalálni benne a doppingot.
Mivel elég sokat önelemeztem titokban, kénytelen voltam idővel rájönni, hogy félelem se egyfajta van. A pillanatnyi, már-már ijedtség (vagy talán tényleg az) egy teljesen ésszerű, természetes valójában TÉNYLEG dopping szerepű valami. A barátunk. Még a kellemetlen volta is csak azért van, hogy legközelebb inkább előzzük meg a bajt...
A másik félelem viszont már emberi találmány. Ilyen a Földön nincs másban. Rögzült félelemnek vagy beépített félelemnek nevezném, és ez a sosemvolt fantom minden belső akadály alapja. Olyasmi, mint a kellemetlentől való félelem, csak jóval "továbbfejlesztettük". Tökéletesen ésszerű, érthető és elfogadható magyarázatok egész erdeje mögé rejtve őrizzük, legtöbbször önmagunk előtt is rejtetten. Ezért jó az önkorlátozás-vadászat, mert ott nincs alkalom magyarázkodásra. Az az "ijesztő", hogy van amitől félni is félsz, és van olyan ember aki egyenesen fél magától a félelemtől. Kerülni akarja. Pánikká gerjed, ha elmúlik a teljes biztonságérzet. Fura dolgok ezek, de szerencsére aki nem ilyennek született és úgy egyébként rendesen eszik, mozog meg minden, az tutira védett az extremitásokkal szemben. Elég az önkorlátozás-vadászathoz ragaszkodnia, és idővel teljes lesz a belső őszinteség.
És ez kívül könnyen megjelenhet vonzerőként.
Igazad van az önkorlátozó hiedelemmel, és az önkorlátozás vadászata tényleg célravezető lehet. De ugye ez egy hosszabb folyamat, ezért a kérdésben emlegetett könnyített helyzetek továbbra is jól jönnének, hogy amíg a berögzült hiedelmek kibogozás folyik, addig is lehessen egy kis sikerélmény.
Illetve az ezek által nyert sikerélmények hozzásegíthetnének azok, hogy hamarabb oldódjanak az önkorlátozó hiedelmek.
Szóval a könnyített helyzetek továbbra is jól jönnének.
válasza:A fotó jó ötlet, ez talán nem tűnik furcsának, bár ehhez valami szép hely kell, mert egy kopár utcán furcsa lehet a kérés, hogy ott fotózzon le. :)
A közös fotó már kérdéses. Én sem örülnék, ha egy vadidegen le akarna fotózni, vagy fotózkodni akarna velem. Ehhez azért kell már valamilyen kapcsolat.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!