Miért vágyok erre? Létezik egyáltalán ilyen?

észrevettem magamon egy nagyon érdekes vágyódást.Egy fajta "alkalmi barátságra" vágyok.A lényeg az,hogy egy olyan barátot akarok,akivel néha összejövök csak mi ketten,megbeszélünk mindent,elszórakozunk stb. majd elválunk és vége.És onnantól kezdve elfelejtjük az egészet,mint ha mi sem történt volna.Nem hívjuk egymást,nem köszöntjük fel,nem megyünk át hozzá kerti partira stb. Csak akkor és azokban az időpontokban ismerjük egymást,amikor együtt vagyunk.Amúgy úgy teszünk,mint ha soha nem is találkoztunk volna.Egy ilyen barátra vágyok már régóta és nem hiszem,hogy ez egészséges...