Hogyan tudnék kitörni ebből a magányos életből, mit tehetnék hogy az emberek ne forduljanak el tőlem?
27 éves lány vagyok és igen remény vesztett. Nincsen senkim, el vagyok magányosodva, se barátaim, se párom, senkim.
Világ életemben magányos farkas típus voltam, de ennek ellenére általános és középiskolában meg volt a társaságom, voltak barátaim és társasági életem. Furcsa módon az egyetemen kezdtem nagyon elszigetelődni, nem találtam a hangot a társaimmal, csapódtam ide-oda egy darabig, aztán feladtam és inkább csak a tanulásra koncentráltam, feladtam a barátkozást. Aztán egyetem után még rosszabbra fordult a helyzet, elköltöztem a szüleimtől, egy szál magamban lakom egy kis lakásban, mindig az üres lakás fogad, ha nem dolgozom akkor itthon vagyok egyedül, nem járok sehova. A régi barátok elmaradoztak, én hiába próbálkozom, már nincs rám idejük, családot alapítottak vagy teljesen más életutat járnak be, nem kíváncsiak rám. Új emberekkel továbbra sem tudok ismerkedni, pedig próbálkozom, kezdeményezek is, de valahogy az emberek elfordulnak tőlem, nem találnak szimpatikusnak.
Párkapcsolatom sem volt még igazán komoly, hosszú távú, inkább csak próbálkozások. Egyre inkább süllyedek bele a depresszióba, próbálok célokat kitűzni magam elé, de elkeserít hogy nincs kivel megosztanom, nincs kivel együtt vágjak bele bármibe is. El vagyok keseredve, és nem tudom hol a kiút. Nem akarom az egész életemet magányosan, megkeseredve leélni.:(
27/L
Én is hasonló helyzetben vagyok.De már nem is érdekel, 41/n.
Szóval a helyzet megszokható, ha nem sikerül megoldanod a társasági életet, akkor kezdj kialakítani olyan életet, ami egyedül is működik.
Nem kezdesz te érteni semmit, mert nem ismersz egyáltalán.
Igazából a fő okom, amiért nem ismerkedem neten, a személytelenség. Egy másik ember megismeréséhez nekem nem elég egy fénykép és amit leír magáról. Hallanom kell a hangját, bele kell néznem a szemébe, éreznem kell a kisugárzását, szóval több érzékszervemmel kell megismerjem.
Hogy miért nem mozdulok ki egyedül? Azért mert egyedül nincs kedvem. Az meg hogy majd közben megismerkedem másokkal nem működik, sose működött sajnos.
Persze van ahova megyek egyedül is, de mindenhova nem.
Figyelj, ez mind csak kifogás.
Az internetes ismerkedés csak addig személytelen, amíg nem találkoztok, utána minden úgy megy, ahogy leírtad. Több képet is kell kérni a másiktól, valamint nem árt beszélgetni egy hétig (több nem kell, annyi idő alatt már érezni lehet a szimpátiát, vagy annak hiányát). Utána ha minden klappol, jöhet a tali, kisugárzással, szemkontaktussal, mindennel.
És azért nem mész egyedül, mert nincs kedved? Ha dolgozni nincs kedved menni, akkor oda sem mész el?
Van egy találó mondás: Aki akar valamit, arra mindig talál alkalmat, amit meg nem, arra kifogást.
Szerintem nincs hiba a hasonlatban:
Pénzt akarsz -> bevállalod a kellemetlenséget, és elmész dolgozni
Férfit akarsz -> bevállalod a kellemetlenséget és elmész pasizni
Szerintem hasonlít a kettő. Más kérdés, hogy te pénzért hajlandó vagy áldozni, míg pasiért nem. Igaz, hogy pénz nélkül éhen halsz, pasi nélkül meg még csak-csak elvegetálsz, de akkor mire a nagy sóhaj/panasz/depi? Ha így látod, éld le az életed egyedülálló nőként, nem te leszel az első.
Én csajozni sokkal jobban utálok, mint dolgozni menni, mégis megteszem mindkettőt, előbbit egy kapcsolat esélyéért, másikat a pénzért. Ha nem vagy hajlandó bevállalni némi kellemetlenséget egy pasiért, akkor semmi különös nincs abban, hogy egyedül vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!