Hogyan tudnék kitörni ebből a magányos életből, mit tehetnék hogy az emberek ne forduljanak el tőlem?

27 éves lány vagyok és igen remény vesztett. Nincsen senkim, el vagyok magányosodva, se barátaim, se párom, senkim.

Világ életemben magányos farkas típus voltam, de ennek ellenére általános és középiskolában meg volt a társaságom, voltak barátaim és társasági életem. Furcsa módon az egyetemen kezdtem nagyon elszigetelődni, nem találtam a hangot a társaimmal, csapódtam ide-oda egy darabig, aztán feladtam és inkább csak a tanulásra koncentráltam, feladtam a barátkozást. Aztán egyetem után még rosszabbra fordult a helyzet, elköltöztem a szüleimtől, egy szál magamban lakom egy kis lakásban, mindig az üres lakás fogad, ha nem dolgozom akkor itthon vagyok egyedül, nem járok sehova. A régi barátok elmaradoztak, én hiába próbálkozom, már nincs rám idejük, családot alapítottak vagy teljesen más életutat járnak be, nem kíváncsiak rám. Új emberekkel továbbra sem tudok ismerkedni, pedig próbálkozom, kezdeményezek is, de valahogy az emberek elfordulnak tőlem, nem találnak szimpatikusnak.

Párkapcsolatom sem volt még igazán komoly, hosszú távú, inkább csak próbálkozások. Egyre inkább süllyedek bele a depresszióba, próbálok célokat kitűzni magam elé, de elkeserít hogy nincs kivel megosztanom, nincs kivel együtt vágjak bele bármibe is. El vagyok keseredve, és nem tudom hol a kiút. Nem akarom az egész életemet magányosan, megkeseredve leélni.:(

27/L