Alapvetően magányos típusú életet élek. Hogy kössek magammal kompromisszumot? Hol keressek párt?
Eljártam két ugyanolyanfajta közösségbe. De az egyik nagyon-nagyon nem tetszett, úgy éreztem, megfojtanak, és a nézeteik sem tetszettek, ezért maradtam a másiknál. Onnan jóformán teljesen hiányzik a korosztályom.
Eljárok futni, az ugye egyedüli. Jó, elhívhatnék embereket (de nem szeretek, mert a saját tempóm kell, nomeg pont azért jó futni, mert gondolkozhatok), de akkor is ismerősöket hívnék el, tehát ez se az új emberekkel való ismerkedés terepe.
Fotózom, az is magányos ugyebár.
Önkénteskedem állatmenhelyen. Onnan is jóformán a korosztályom hiányzik, de a fiúk főleg!!
Úgy telnek a heteim, hogy egyetemen vagyok, futok, beadandót írok, zh-ra tanulok, önkénteskedem és a közösségbe járok el. Ez nagyon sok dolog, emberekkel is vagyok ugyebár; van, hogy végeredményben aludni sincs elegendő időm.
Csak a korosztályommal vagyok nagyon keveset...
Ráadásul haverjaim vannak inkább, nem barátaim. Nekik is megvannak a maga köreik, tevékenységeik. Emiatt, meg mivel a kötelék laza, nem is igényeljük valami túl sűrűn egymás társaságát.
Nem szeretem a diszkót. A koncerteket se.
Kocsmázni még járnék, talán ott ismerkednék "külsőssel" is, de nincs kivel eljárnom oda.
Ha így folytatom, vénlány maradok, és marad az az állapot is, hogy csak haverom van.
Viszont mégis ezt az életet szeretem, ha nem lenne meg az a JOGOS félelmem, hogy magányos maradok, még élvezném is.
Mit tegyeeek?
20/L
válasza:Egyetemen nincsenek fiúk?
nem lehetne olyan helyen önkénteskedni, ahol egészségesebb az arány? Pl. Vöröskereszt
Fiatalabb túracsapatok
stb.
Azért állatmenhelyen vagyok önkéntes, mert kutyákkal szeretek foglalkozni. Nekem azért jó, mert saját kutyám nem lehet, nomeg féltem is tőlük régen, így szocializálom hozzájuk saját magamat. Meg itt is tanulok gondoskodást. Nekik nem kérdés, miért jó.
Meg addig is kint vagyok a szabadban, a természetben.
Nem szeretek túlzottan emberek között lenni. És őszintén megmondva, nem szeretnék embereken segíteni. Szerintem ezen nincs mit témázni, nem kell a 7 Mrd ember közül mindenkinek olyannak lennie, aki embereken segít.
Egyébként kicsit a válaszod kemény volt, nomeg olyan, hogy miért nem változok meg, veszem le a bőröm és húzok újat...
Ha olyan egyszerű lenne az egész, hogy jó, akkor ez jött be, ugyan a másmilyen élet nem vonz, nem tetszik, ez az élet meg baromira bejön, de ezt mégis otthagyom... Ha ilyen egyszerűen tudnék változni, MEGváltozni, változtatni, akkor nem itt kérdeznék, hanem tenném....
Amire hajlandó vagyok, az a kompromisszum. A kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Kétlem, hogy ne lenne itt-ott kompromisszum.
Még megtarthassak jelen életformámból, amit önmagában igenis szeretek, viszont kicsit a több, fiatal társaság javára változtassak.
És itt mindenféle ember van, akik vagy hasonló cipőben jártak, vagy barátjuk, ismerősük, rokonuk járt hasonló cipőben, ezért hátha kapok segítséget.
Amúgy időnként fel se tűnik a korosztályom hiánya... Leginkább amiatt, mert azért vagyok rendesen emberek között.
Kevés vizsgám volt legutóbb, így kaptam egy hónap szünetet. Alig voltam itthon, már ideges voltam a sok programtól. Aztán visszanézve a határidőnaplómat, csak heti 1-2, esetleg 3-szor voltam 20-25 évesek között, amúgy 30-40, 50-70.... Utóbbi se vicc!
válasza:ismerkedj neten, pont arra jó, ha nincs sok időd.
bár ismerkedhetnél futás közben is, te tudod, mennyi kompromisszum fér bele. aztán ismerkedhetnél kocsmában is, ha szintén hajlandó lennél egyedül is menni. ott van az iskola, onnan is ismerkedhetsz.
a másik, hogy szerintem 5 év korlát az nagyon kicsi. próbálj meg kcisit nyitottabban gondolkodni. nem feltétlenül csak azzal érzed jól magad, aki 5 évvel idősebb. mi vana fiatalabb fiúkkal meg a 30asokkal?
10-15 éves korkülönbséggel is vanank simán működő házasságok. olyan is, ahol a férfi fiatalabb 10 évvel.
egyébként melyik városban élsz? lehet, hogy tudnék neked keríteni valakit. márha összejönne és benne vagy.
Budapest.
Igazából 30 éves korig lenne megfelelő.
Afelett nemigen.
Kocsmába egyedül?
Amúgy rám a "normális" fiúk nem tapadnak... Biztos megérzik rajtam, hogy kezdek reményvesztett lenni, csalódott. Meg szerintem megérezhetik az egész lényemet: nem vagyok a tipikus, laza, bulizós, ivós mai fiatal...
35 felettiek meg lipótmezei szökevények tapadnak rám.
válasza:"Egyébként kicsit a válaszod kemény volt, nomeg olyan, hogy miért nem változok meg, veszem le a bőröm és húzok újat..." ezt nekem írtad? Miután bedobtam pár ötletet, hogy hol lehetnél a korosztályoddal? Ne húzz már fel azzal, hogy nyílegyenest félremagyarázol.
Az önkéntes szervezetekben pedig hidd el, hogy nem a partiarcok tobzódnak, ezért mondtam ezt. Senki nem kéri, kérte, hogy változz meg, nekem és sok-sok fiúnak pont az intelligens, visszahúzódóbb, aranyos lányok jönnek be. Valakinek meg nem. Örülj, hogy megtaláltad azt a közeget, ahol jól/biztonságban érzed magad. Ne azon görcsölj, hogy mit nem csinálsz, mert az nem sok jóra vezet. Persze a kommunikáció továbbra is soft skill, tanulható, tudatosan fejleszthető, csak ki kell lépni a komfort zónából időnként.
válasza:"35 felettiek meg lipótmezei szökevények"... :)
Nem új dolgok, amikről írsz, én is valami hasonló cipőben járok, asszem. Mondjuk én nem önkénteskedek, meg futni se futok, utóbbit mondjuk azért, mert nem igazán van kivel. Nem szeretek ráakaszkodni senkire.
Én se vagyok egy tipikus mai fiatal, például nem járok én se diszkóba meg kocsmázni se, egyetemi bulikban se vagyok fellelhető. Nem azért, mert ronda lennék, egyszerűen csak nem vonz az egész. Klasszikus értelemben vett barátom nekem se sok van, például az a filmekből ismert fiúbarát, akivel szinte napi kapcsolatban vagy és mindent egymással dumáltok meg, nekem nem is nagyon volt sose.
Mit értesz az alatt, hogy "közösségbe járok el"? Milyen közösség? Én hirtelen gyülekezetre gondoltam, de persze ezer másféle közösség is van.
válasza:Akvyr, pont te írod, hogy ne azon görcsöljek, hogy mit nem csinálok, mialatt sorolod, mi mindenbe kezdjek bele - ami nem érdekel - és hagyjam ott ami érdekel?
Nem vagyok túlzottan túrás... Amúgy nem is hallottam még fiatal túracsapatról.
Nomeg pont a túrások nem visszafogottak, amennyire én tudom. Ők a legnagyobb partiarcok. A bicajosokkal és a sportolókkal folytatva.
Ettől még lehetnek jófejek, sőt! Csak nem közülük akarok párt elsősorban.
válasza:Értem, tehát szerinted aki eljár túrázni (mert szereti a természetet járni, mozogni) az rögtön a legdurvább partiarc? Látszik, hogy fogalmad sincs a világról, vagy a lehetőségeidről, de mindennel szemben akkora negatív előéleted van mint egy ház. Most vagy fiatal, most kell kicsit szárnyat próbálgatni. Persze ha te 18 macska között akarsz megöregedni, akkor most jó úton haladsz.
Én nem voltam "partizni" kb. fél éve (akkor is csak nagyon sok unszolás hatására Wroclaw-ban), mert nem szeretek, sem pedig nagyokat piálni. Ezzel szemben egyetemi barátaimmal heti szinten kocsmázunk/társasozunk/túrázunk/stb., havi szinten utazom külföldre mindenfelé (meló, biznisz miatt), saját start-upom van Londonban, stb stb. Nem kell partiarcnak lenni ahhoz, hogy ismerkedj és aktív életet élj. A jelenlegi életedben nem vagy olyanokkal akikkel szeretnél, viszont nem akarsz semmin változtatni. Ezt az ellentmondást neked kell feloldanod, jól tudod te is, szóval feleslegesen dumálok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!