Alapvetően magányos típusú életet élek. Hogy kössek magammal kompromisszumot? Hol keressek párt?
Eljártam két ugyanolyanfajta közösségbe. De az egyik nagyon-nagyon nem tetszett, úgy éreztem, megfojtanak, és a nézeteik sem tetszettek, ezért maradtam a másiknál. Onnan jóformán teljesen hiányzik a korosztályom.
Eljárok futni, az ugye egyedüli. Jó, elhívhatnék embereket (de nem szeretek, mert a saját tempóm kell, nomeg pont azért jó futni, mert gondolkozhatok), de akkor is ismerősöket hívnék el, tehát ez se az új emberekkel való ismerkedés terepe.
Fotózom, az is magányos ugyebár.
Önkénteskedem állatmenhelyen. Onnan is jóformán a korosztályom hiányzik, de a fiúk főleg!!
Úgy telnek a heteim, hogy egyetemen vagyok, futok, beadandót írok, zh-ra tanulok, önkénteskedem és a közösségbe járok el. Ez nagyon sok dolog, emberekkel is vagyok ugyebár; van, hogy végeredményben aludni sincs elegendő időm.
Csak a korosztályommal vagyok nagyon keveset...
Ráadásul haverjaim vannak inkább, nem barátaim. Nekik is megvannak a maga köreik, tevékenységeik. Emiatt, meg mivel a kötelék laza, nem is igényeljük valami túl sűrűn egymás társaságát.
Nem szeretem a diszkót. A koncerteket se.
Kocsmázni még járnék, talán ott ismerkednék "külsőssel" is, de nincs kivel eljárnom oda.
Ha így folytatom, vénlány maradok, és marad az az állapot is, hogy csak haverom van.
Viszont mégis ezt az életet szeretem, ha nem lenne meg az a JOGOS félelmem, hogy magányos maradok, még élvezném is.
Mit tegyeeek?
20/L
válasza:Nem tudom, miért kell leszólni, amiért szeretek állatokkal foglalkozni, rajtuk segíteni. Hogy jössz ahhoz, hogy ezt leszólod?
Örülök, hogy van egy kellemes, stabil egyetemi baráti köröd.
Nekem sajnos nincs. Másrészt van, aki elfoglalt, van, aki nem tudja jól beosztani az idejét, megint más vidéki, amannak meg a hétköznap nem jó.
És ha össze is járnánk... akkor se új embereket ismernék meg.
Mint már írtam hatszor, kompromisszumokra vagyok hajlandó.
Nem otthagyni az állatmenhelyet, amit imádok. Nem túrázni járni, amire nincs időm, nem szeretek és a túrázók 95%-a nem az én "esetem".
Mellesleg ha annyira segíteni akarnál és nemcsak leszólni, már rég linkeltél volna fiatal túrakört. :D Vagy írtál volna kb. házszámra konkrét helyet, ahol fiatalok között lehet lenni.
válasza:Az elejére: az egész kérdés arról szól, hogy konkrétumokat kérek. Filozofálni én is tudok magamban....
Legkedvesebb beszólásod:
"Látszik, hogy fogalmad sincs a világról,"
Csak azért, mert olyankor általánosítani mertem, amikor kb. nem volt más lehetőség. Eddig az általam ismert túrázósok 90%-a elég keményen partiarc. És a maradék 10% miatt nem akarok túrázni menni a szerintem így, ebben a formában nem is létező fiatal túracsapattal. :D
"ha te 18 macska között akarsz megöregedni, akkor most jó úton haladsz"
Te nem kötözködsz, áá, egyáltalán nem...
"nem lehetne olyan helyen önkénteskedni" Igen, és itt akarsz kvázi MEGváltoztatni. Tanácsokat kértem, kompromisszumra vagyok hajlandó magammal, de nem megváltozással.
Nem otthagyni, ami talán már a hivatásom egy olyanért, amit gyűlölök.
Te minden kérdésben - láttalak már sok kategóriában - leszólod a kérdezőt. Minden lépésére van valami szavad, ami néha gúnyos is. Akármit csinál a kérdező, szerinted rosszul csinálja. Bezzeg ott vagy te, aki a világ sztárja, aki mindent elért, szakmailag egy csúcs, de a magánéletében is. Aki nem szereti a nagy piálásokat de kocsmázik. :D :D És amikor oda kerülne a sor, hogy konkrét dolgot írjál, akkor... áá te sose írsz. Félsz a konkurrenciától?
Nyugi, mi nem ilyen életet akarunk.
válasza:Elkezdtem rajzolni egy folyamatábrát a gondolatmenetedről, hogy bemutassam a teljesen kifordított logikádat, de aztán elfáradtam a beszélgetés felénél, szóval csak szóban:
Idejössz javaslatokat kérni, de bárki bármit javasol, azt te abszurd ferdítésekkel ("minden túrázó és önkénteskedő partiarc") leszólod, és
ismételgeted, hogy nem hagyod ott a menhelyt - amikor ezt senki egy szóval nem kérte! Miután ezt már kétszer leírtam, még a legutolsó válaszodban is "Nem otthagyni, ami talán már a hivatásom egy olyanért, amit gyűlölök. "
Feltételeztem, hogy neked is 24 órából áll egy nap, és belefér még valami a szokásos dolgok mellé. Ha már elkezdtél személyeskedni: én műszaki egyetemre járok, két szervezetet és egy start-upot vezetek, párkapcsolatban. Vesd össze ennek az időigényét a kutyasimogatással. Ha viszont SEMMI új dologra nincs időd, akkor miért jöttél ide ötleteket kérni? Hogy hisztizhess és leszólhass minden alternatívát? Nevetséges.
Tudod, mint trainer, egyetemi vendégelőadó, civil (Norvég Alap) facilitátor, a cigány gyerektől a business maneken át a házsártos öreg mamikig mindenkivel szót értek, és elég magas a toleranciaküszöböm. Tőled szerintem öt perc alatt kiugranék az ablakon, szóval ne csodálkozz, ha idézem: rád "a normális fiúk nem tapadnak". :)
Egyébként miből kérsz konkrétumokat? Eddig mindent, még elméleti síkon is, gyűlöltél, és a kérdésfelvetésben szó nem volt konkrétumokról, ezért nem írtam. Ha konkrétan megmondod miből kell konkrétum, akkor szívesen segítek.
A "nagy piálás" és a "baráti kocsmázás" között pedig annyi a különbség, hogy az első célja a berúgás, a második célja a szociális interakció, élménybeszámolók a külföldi utakról, darts, stb. 1-2 sör mellett. Remélem így már érthető.
Elismerem, hogy sokszor különc a logikám. De az emberek 60-70%-ának szerintem méginkább kiismerhetetlen, abszurd, paradoxonokkal teli gondolkozásmódja van.
Mond, kit érdekelnek a start-up-jaid? Kit érdekel, hogy műszaki egyetemre jársz? Kit érdekel, hogy milyen baráti köröd van és velük mit csinálsz? Kit érdekel, milyen diplomád van és milyen lesz? Kit érdekel, hogy hányszor és miért jársz külföldön?
Mert ezekkel kb. minden kérdésnél eldicsekedsz. És nyugi, nemcsak a saját kérdéseimnél látom, hanem BŐVEN SOKSZOR mások kérdéseinél is.
Már legalább a negyedik kommentedben nyilatkoztál meg gúnyosan az állatmenhelyes önkénteskedésről. Hogy 18 macska között fogok megöregedni, hogy "kutyasimogatás" stb-stb.
Az első kommentedben írtad, hogy inkább a Vöröskereszthez menjek. Konkrétan javasoltad, hogy hagyjam ott a menhelyet és embereken segítsek inkább.
Ha nem akartál gúnyos lenni és nem akartad javasolni, hogy hagyjam ott, amit szeretek (és a kutyasimogatás csak egy kis része az ottani melónak....), ez esetre közlöm: baromi félreérthető voltál.
Javasoltad a túrakört, amiről nem is hallottam, azóta se linkeltél egyet se, meg nem tudom, honnan vetted, hogy lenne kedvem túrázni. (Esetleg lenne, de nem biztos). Erre írtam, hogy tapasztalataim szerint 90%-uk partiarc. Nagyon aranyosak, rendesek, el lehet velük hülyülni, nem akarok emberileg rosszat írni róluk. Viszont az látható, hogy egy partiarc nem lehet a párom, vagy legalábbis nagyon kivételes esetnek kell lennie. A maradék 10% miatt meg nem éri meg túrakörbe vagy mibe mennem.
Ennyit írtam korábban is!
Nem tudom, mi ebben a kivetnivaló....
válasza:Ha nem gond, akkor ide válaszolok az előző üzenetedre, illetve a privát levélre is, amiben terjedelmesen gyalázkodsz és s_ggfejezel.
Szerintem az emberek nagyon kis %-ának van "kiismerhetetlen, abszurd" logikája, csak talán számodra az. Ismered a viccet?
-Rádió: Figyelem! Az M7-esen autózók figyelmét szeretnénk felhívni, hogy legyenek óvatosak, mert egy őrült a forgalommal szemben autózik Budapest felé.
Kovács épp az autópályán hallgatja a felhívást, majd felcsattan:
-Egy?! Legalább száz!
Szerintem szinte minden racionalizálható, például a figyelemhiányos női hiszti is, aminek épp a tanúi vagyunk. Továbbra sem mondtam egy szóval sem, hogy hagyd ott a menhelyet (írom le harmadjára), csak plusz lehetőségeket dobtam be a kalapba.
Túrakört nem tudok én sem (talán a google feldob párat), barátaim szoktak eljárni ilyen formációkkal, de eddig még nem sok motivációm volt kifaggatni őket a részletekről. Én az elmúlt években baráti körrel jártam el. Nyílt túrát legközelebb a Föld napja után szervezünk egyetemista társasággal, elküldhetem majd ha vannak konkrétumok, lehet jönni barátokkal/kollégákkal, minden évben kb. 30-40 ember összejön. Megígérem, hogy nem partizzuk szét az erdőt.
A személyeskedésre reagálva: sajnálom ha zavar, hogy szabadidőmben dolgoztam, kutattam és szerveztem, ezért annyit értem el mint 10 korombeli együttvéve. Örülnék, ha ez inkább motiválná az embereket, és több tevékeny önkéntes, aktív civil, innovátor, fiatal kutató lenne körülöttem. A lehetőség adott, a labda a ti pályátokon pattog, 20 évesen minden kapu nyitva.
Az emberek nagy része sablonosan gondolkozik, sokszor közhelyekkel válaszolnak. Sokszor nincs önálló véleményük, csak a tömeg véleményét hangoztatják. Jó, nem emberileg szólom le őket, de tény, a tömeghatás, csúnya szóval birkaeffektus hat rájuk.
Ha valakinek önálló véleménye van, azt lehurrogják, illetve félreértik - nem értik, nem normálisnak tartják. Szerintem pedig ennek voltunk itt tanúi.
(Amúgy sokan azért maradnak egyedül, kevés haverral, egyedülállóként, mert másképp gondolkoznak, mint az átlag. Ismerek is ilyeneket - magamon kívül - nomeg itt, GyK-n is fellelhetőek.)
Meg amit még tömegesen tapasztalok...
Mindenki belemagyaráz dolgokat mindenbe, belelát olyat, ami nincs ott. Bezzeg ha vele szemben teszik ezt, akkor maximálisan kiakadnak.
Volt, hogy közölte valaki sértetten, hogy belemagyaráztam valamit, nem úgy volt, nyugodjak meg, higgyek neki. Később kiderült, igaza volt, belemagaráztam. DE kiderült az is, hogy majdnem ugyanabban a témában ő is belelátott dolgokat, de azt már nem ismerte be...
Itt meg a vita tárgya az, hogy igen, van egy paradoxon. Az időbeosztásom telített, önkénteskedés itt-ott, tanulás, sportolgatás, közösség. Otthagyni nem akarom, de tudom, ha nem hagyok ott valamit és nem csinálok mást, magányos maradok.
Ha ez egyszerű lenne, nem itt tennék fel kérdést, hanem csinálnám.
De nem egyszerű.
Erre kapok Tőled, Akvyr, félreérthető stílusban pár tanácsot. Kiakadok, tény, a félreérthető stílus miatt, a tanácsokra meg érvelek, miért nem tetszik. Amitől meg te akadsz ki. És oda-vissza személyeskedés. Ennyi.
Amúgy egy tanács: tényleg ne fényezd magad ennyire. Ha folytatod az önfényezést, akkor az marad a véleményem, amit privátban írtam :D De még másoknak is.
Nem érdekel senkit, mit értél el! És nem akarunk ilyen életet!!
válasza:Értem, rendben. Én felnézek azokra az emberekre, akik sokat letettek az asztalra, és előrébb viszik a világot. Követendő példának tartom őket. Úgy tűnik ebben én vagyok a kisebbség, mert másoknak a kemény munkával elért siker valamiért ellenszenves.
Örülök, hogy a vége egy konfliktus-analízis lett, és nem pedig anyázás :P
Remélem sikerül megtalálnod amit kerestél, és közben önmagad tudsz maradni. Kellemes estét!
Remélem mostmár érthető, hogy miért más a logikám. Hidd el, nekem a tömeg logikája más... és kiismerhetetlen.
Nekem se tetszik, hogy a kemény munkával elért eredmény ellenszenves manapság. Én pl. jól tanulok és a 3/4 szak leginkább ezért néz le. (Nekik nincs is alkalmuk megismerni a gondolkodásmódomat. :) Hála Istennek akinek volt alkalma, az általában hasonlóan fura gondolkodású, ezért elfogadjuk egymást.)
De ettől még őszintén szólva szerintem nem jó ezzel villogni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!