Annyira félek, hogy sohasem fogok magamnak párt találni. Mit tegyek?

Tudom, kicsit korai még ezen gondolkozni de mindig arra jutok, hogy a legtöbb lánynak ebben a korban már volt/van valakije és ez nagyon zavar. Nem arra gondolok, aki mindenkivel összefekszik és csak rázza magát, hanem a normális lányokra akik a koruknak megfelelően viselkednek. Én is ilyen vagyok, tök normális, túl jó szívűnek tartom magam, bár tanácsot nem tudok adni (ha tudok máshogy természetesen segítek) de bárkit meghallgatok és sose hallja vissza senki azt, amit nekem elmondott. Sajnos nem igazán keresi senki a társaságomat, nemhogy kapcsolat miatt de még barátkozás céljából sem. Ennek az az oka, hogy egyáltalán nincs semmi önbizalmam és az a maradék is csak egyre mélyebbre süllyed, mert amikor valaki kifejezi ok nélkül azt, hogy nem tetszem neki, akkor hetekig szomorkodom miatta. Szerencsére ritkán csúfolnak vagy mondanak rám valami (legalábbis előttem). Ennek az önbizalomhiánynak pedig az az oka, hogy valami van a hormonjaimmal (kivizsgáltak) és alacsony, kövér vagyok (nem csak 5kg-ról van szó, de nem is 30-ról, csak az is eléggé meglátszik, persze folyamatosan teszek ellene de eddig még nem jártam sikerrel). Egy igaz barátnőm van, a másik 2-3 meg csak úgy van, jóba vagyunk de olyan nagy barátságnak nem nevezhető. A szerelmi életem eddig kilátástalan, volt, hogy tetszettek fiúk de én nekik nem, ezért csak távolról figyeltem őket. Egy fiúnak jövök be már évek óta, de tőle undorodom, szóval kizárt. Ezt neki is elmondtam már sokszor. Annyira kicsi városban lakom, hogy szinte mindenki ismer itt mindenkit, ismerkedésre nincs lehetőség, messzebb, nagyobb városba a szüleim nem engednek csak úgy el meg nem is mernék elmenni a külsőm miatt. Mindig arra gondolok, hogy az emberek biztos undorítónak találnak és rajtam röhögnek, rólam beszélnek. Ez hülyeség, gondolom észre sem vesznek. Már teljesen lemondtam a fiú külsejéről, annyi az elvárásom, hogy ne legyen büdös, igénytelen, perverz, bunkó paraszt vagy analfabéta. A kinézetével kapcsolatban csak annyi, hogy jó lenne ha nem lenne túl vékony, tehát legyen benne valami amitől biztonságban érezném magam mellette. A kortársaimról lemondtam, inkább a 20 körüliek érdekelnek, mert közöttük még van is olyan, akit már nem annyira a külső érdekel, hanem a belsőre is figyel. Olyankor kicsit meg szoktam lepődni amikor nálam nagyobb darab lányok vagy tőlem csúnyábbak a pasijaikkal sétálnak (ezzel nem bántani akarom őket). Olyankor azért érzek valamit, hogy talán nem lehetetlen.

Regényt írtam, remélem valaki el is fogja olvasni és tud valamilyen tanácsot adni, de nem szeretnék itt ismerkedni.

16/L