Mi lesz velem igy? ( többi lent)

Ha nem állsz a sarkadra akkor semmi! Nem kell flegmán hozzáállni a dolgokhoz szépen türelmesen mond el neki ha nagyon birka akkor is légy türelmes hogy te is meg tudsz csinálni dolgokat aztán bizonyíts segíts neki kis dolgokban aztán ha látja hogy jól csinálod a dolgokat akkor majd elenged bulizni is idővel.Meg értesd meg vele hogy ha nem kezdesz el önállósodni akkor 30 évesen egy hétköznapi dolgot pl ügyintézést sem fogsz tudni elintézni.

Szerintem is beszéld meg vele. Nem biztos hogy egy beszélgetés meghozza az eredményt, idő kell neki is. Gondold végig és mondd el neki higgadtan és türelmesen hogy mit érzel, konkrétan miben szeretnéd ha változnának a dolgok, de fogadd el hogy bizonyos dolgokban határt szab. Az idősebbek sokkal több tragédiát láttak/hallottak már az életben mint te, és tudják hogy van mitől félni, hajlamosak aggódni. A fiatalok éppen ellenkezőleg, nehezebben hiszik el hogy bajuk történhet. Ezt a kettőt kell közelíteni. A kályhába pl. lehet hogy jó ha mindig is ő gyújt be, feltéve, hogy neked úgyis másmilyen tüzelési rendszered lesz felnőttként (távfűtés, cirko, stb.). De ha hasonló életre akar felkészíteni, akkor előbb-utóbb meg kell tanítson rá, lehet hogy most jött el az ideje. A "rugalmasság" is szempont lehet, pl. havonta egyszer-kétszer éjfélig tévézni/számítógépezni oké, viszont folyamatosan művelve kialvatlanná tesz, ami rontja a teljesítményed, a figyelmed stb, létező probléma a fiatalok között. Szóval ha ez utóbbitól félt anyukád, akkor a rugalmasságot vesd fel neki, hogy néha-néha jó lenne, még ha el is fogadod az alapelvet. Pl. megállapodtok hogy havonta hányszor, és számoljátok (és akkor neked is ehhez kell igazodnod).