Ti mennyire károsodtatok meg egy magányos időszak miatt?
Én elhíztam és néha, amikor van egy pár magányos napom, az eléggé meg szokott viselni és ilyenkor rákattanok a szenny adásokra, mint a való világ, meg más valóságshowok. Egyszerűen úgy érzem, hogy szükségem van rájuk. Közben meg ha felhívna valaki, egyből eldobnám a kezemből a távirányítót, de így, hogy vannak olyan napok, amikor szinte egész nap egyedül vagyok, így ezek a műsorok jelentik nekem az örömöt...
Teszek a magány ellen, minden nap elmegyek valahová, de ez sem elég. Néha ráér az a kevés barátom is, akik vannak, de nekem minden nap kell társaság. Tudom magamról, hogy alapjáraton olyan vagyok, hogy egy héten max egy magányos napra van szükségem, amikor egész nap egyedül vagyok, vagy talán annyira sem...de az utóbbi években túl sokat voltam magányos.
Mindegy, tök cikinek érzem, hogy ilyen műsorok jelentik nekem a lelki táplálékot és egy ilyen nap után, amikor órákon keresztül való világot, meg különféle sz@rokat nézek, úgy érzem, mintha vattával lenne tele az agyam.:(
Igazából emiatt és a kilók gyarapodása miatt félek.
Van itt még valaki, aki sokat magányos és egyszerűen nem bírja elviselni?
válasza:
válasza:Kb én is így voltam vele. Igaz én szinte gyerek korom óta szenvedek a túlsúlyom végett de volt egy olyan évem amikor hát elég szépen meghíztam mégjobban. Akkoriban szinte semmihez nem volt kedvem, jó időnként eljártam erre arra tehát nem fordultam be teljesen de én alapból nem vagyok az a bulizós emberke nem járok el nagy társaságba, jó eljártam bulizni meg el is mennék de már sajnos nincs igazán kivel. Sajnos sokan már más utakon járnak, mindenki más merre jár, én is egyedül vagyok már elég régóta.
Én már kezdek ebből kilábalni szerencsére, az új munkahelyemnek köszönhetően már picikét jobban érzem magam, de még mindig itt van az a hiányérzet.
Én tennék ez ellen de jelen pillanat nem találok olyan társaságot ahol el lehetnék.
Nekem szerelem hiányom van már rájöttem nekem ez a fő problémám. Én már kezdtem tenni a túlsúlyom ellen elég szépen haladok amin magam is meglepődtem, de mégis szükségem lenne már egy társra akivel megoszthatnám örömömet, bánatomat, és el lehetnék vele.
Szóval valamilyen szintén én is "megkárosodtam" Meg én is ezeken a valóságshowokon éltem anno, bár a mostani való világból egy képkockát sem láttam meg az Éjjel nappal Budapestből is összesen amióta megy láttam kb 10 percet, de még így is sokat mondok. Én szerencsére már nem lógok a TV előtt hogy ezeket a szennyeket nézzem annó épp eléggé leépültem agyilag miatta most hogy úgy ahogy jobb lett valamivel a helyzetem így leszoktam erről, TV-t maximum a híradó meg 1-2 sorozat miatt kapcsolom be é ennyi. Én is már igyekszem nem sajnáltatni magam. Szerencsére adódott egy személy aki vállán még így neten keresztül is de kitudtam sírni magam, mert nekem ez kellett igazán, de már lett célom az életben, teszek is amennyire tudok. Ezt az oldalt is azért látogatom mert hátha megtudok itt ismerni valakit, akivel együtt lábalhatnék ki ebből a helyzetből, meg ugye itt azért tudok ismerkedni úgy ahogy. Meg vannak itt azért jó tanácsok, tehát engem ez sokat segített.
válasza: válasza:3 Nekem is van pár ember szerencsére, akikkel szóba tudok állni és ki is tudom nekik önteni a lelket, ha kell, tehát már közel sem olyan súlyos a helyzetem, mint mondjuk két éve. Kábé én is pont ugyanúgy lehetek most, mint te. Kezdek kilábalni az önsajnálatból, amibe nagyon durván belesüllyedtem még évekkel ezelőtt és igyekszem nyitni a külvilág felé, emberekkel ismerkedni és újraépíteni az életemet. Csak van egy-két olyan nap, amikor nem tudok elmenni sehova, mert pl egész nap tanulni kell és sokszor nem is tudok senkivel se dumálni, amire szükségem van és ez eléggé megvisel. Ilyen volt a tegnapi napom is. Ilyenkor egyszerűen nem bírom ki, hogy ne nézzem ezeket a sz@rokat. AZ É N Budapestet amúgy is nézem mindig, mert azt szeretem, de ha nem lennék magányos, a való világot tuti nem nézném, mert nagyon alja emberekkel van tele. De sebaj, februártól már lesz napi programom szerencsére és remélem, fogok új barátokat találni.
3 Hát...az az igazság, hogy próbáltam olvasni sokszor, mert egyébként szeretek, de egyszerűen elkalandozik a figyelmem. Képtelen vagyok ott tartani. Állandóan csak azon kattogok, hogy beszélgetni akarok valakivel, vagy menni valahová. És így van ez minden csendes elfoglaltsággal. Sokszor lógok a net előtt, mert itt legalább van lehetőség kapcsolatot teremteni. Egyszer az mentett meg egy halál unalmas, borzalmas délutántól, hogy itt leveleztem valakivel. Tudom, egy kicsit gáz, de nagyon hiányoznak az emberek, tényleg sokat voltam egyedül az utóbbi időben és azt hiszem, besokalltam tőle. De amúgy tök igazad van az első hozzászólásodban is, valóban benne lehetek még az önsajnálatban, csak észre se veszem. ha nem sajnálnám magam, akkor nem lennék ennyire zaklatott, csak sajnos nem egyszerű elhessegetni a negatív gondolatokat.
válasza: válasza:Én munkanélküli vagyok. Majdnem 1 éve lesz lassan.
Nem dühöngtem, egyszerűen éjszakánként emésztett a bizonytalanság, mert magamra maradtam, senkivel sem tudtam megbeszélni a helyzetem, képtelen voltam pozitívan látni
a jövőt. 8 kilót fogytam 2-3 hónap alatt. Az arcom megtört,a szemem alatt sötét folt mutatta a magányos belső gyötrelmet. Mostanában kezdtem el regenerálódni, de az utóbbi időszak nagyon megviselt. A magány folyton ott van, de igyekszem lekötni a figyelmemet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!