Lehetséges, hogy "depressziós" lettem a magánytól és ezért nem megy a tanulás?
Az utóbbi években túl sokat voltam egyedül, ráadásul a suliba is alig kell bejárni és munkám sincs már. Alig van barátom és emiatt nagyon sokat vagyok egyedül. Sose voltam valami magányos típus, mert utáltam, amikor nem történt körülöttem semmi. Úgy érzem, hogy ez alatt az idő alatt annyit ültem itthon, hogy begyepesedtem és elveszítettem az életkedvem. Volt már valakivel ilyen? Lehetséges, hogy emiatt nem megy a tanulás?
Amúgy most itt erőltetem, de régebben százszor lelkesebb voltam, több órát tanultam gond nélkül naponta, most meg már az első 10 percben ki vagyok. Pedig nagyon nincs miben kifáradnom.
Tiszteletem!
A depressziónak számos tünete van, de az is előfordul gyakran, hogy csupán bemagyarázza magának az ember. Mivel nem ismerem teljesen a helyzetedet ezért ez feltételes megállapítás csupán, akár az is, hogy valós tüneteket is produkálhatsz.
A kérdés feltehető: Mi változott a régi életviteled óta? Milyenek voltak azok a barátságok? Őszinték, stabilak vagy épp ellenkezőleg? Tisztában kell lenni ezekkel a dolgokkal, hogy rá lehessen látni a valódi okokra.
Jelen helyzetedben viszont ajánlani tudom, időd révén, hogy felvedd a kapcsolatot csoporttársaiddal. Ők lehetnek a te új lehetőségeid ahhoz, hogy kimássz a jelenlegi helyzetedből. Ismerkedj, mozdulj ki, és a legfontosabb: add magad, mert csak így alakulhatnak ki stabil barátságok. Megeshet, hogy valami nem úgy fog elsülni, ahogy tervezted, de meg kell próbálni.
A tanulás azért megy nehezen, mert nem tudsz arra koncentrálni, amíg odabent nincs rend, addig nehezen fogsz tudni kitekinteni. Ajánlatos emiatt az önreflexió módszerét alkalmazni. (Önreflexió például: Megmagyarázni magadnak egy esemény után, hogy hogyan érezted magad és miért. Lényege az ok, okozat megértése saját reakcióid szempontjából.) Nem vesz igénybe sok időt, 2-3 perc csupán egy alkalom, de akár rendszerezni is lehet.
Remélem, hasznodra válik írásom! A legjobbakat kívánom!
Tisztelettel: Kenyeres Dániel
A depressziót nem véletlenül tettem idézőjelbe. Nem vagyok depressziós, inkább életunt, mert az utóbbi években elég üres volt az életem.
Kevés barátom van, de azok legalább normálisak. Régen sok volt, de mind olyan álbarát, ilyenekre meg nincs szükségem.
Próbálok nyitni, meg ismerkedni, meg pozitívan hozzáállni, de nem megy ez egyik napról a másikra...
Figyelj! Szerintem tenned kell ez ellen az allapot ellen. Hosszutavon mindenkeppen karossa valhat jelen allapotod es nem is beszelve arrol, hogy sok idot elpocsekolsz, amelyet sok mas hasznos dologra tudnal forditani, mind a sajat, mind pedig masok szempontjabol is.
Probalj meg kimozdulni, ha mas nem, akkor kezdesnek az is megteszi, ha egy-ket saroknyira lesetalsz, meg vissza. Egy kis kocogas, egy kis varosnezes nagyban valtozast hozhat szemleletmododban. Probald meg, menni fog. Ha epp nem megy a tanulas, akkor olvasgass kicsit valami mast, pl ujsagot, egy jo Rejto Jeno konyvet, majd terj vissza a tanulashoz, ha megint belefaradsz a tanulasba, akkor megint olvasgass ezt-azt vagy setalgassal. A tevenezes is segithet, de ha csak par szot valtasz a sarki zoldsegessel, akkor az is kellemes elmenykent tolthet el. Ne add fel. Amiben most vagy az csak egy folyamatosan mulo allapot.
A sétáláson már túl vagyok. Minden nap elmegyek valahová és minél messzebbre megyek, annál jobb. Hát tenni is fogok ellene, mert ez így egy vicc...ha minden jól megy, most februártól meg fog szűnni ez az otthon ülés.
A tanulással meg az a helyzet, hogy csak 5 percig tudok koncentrálni, mint a dedóban. Nagyon gáz. Úgyhogy 5 percig tévé, vagy akármi, 5 percig meg tanulás. Ráadásul nem is kell nagyon megerőltetni magam és mégse megy...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!