Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Lehetséges, hogy "depressziós"...

Lehetséges, hogy "depressziós" lettem a magánytól és ezért nem megy a tanulás?

Figyelt kérdés

Az utóbbi években túl sokat voltam egyedül, ráadásul a suliba is alig kell bejárni és munkám sincs már. Alig van barátom és emiatt nagyon sokat vagyok egyedül. Sose voltam valami magányos típus, mert utáltam, amikor nem történt körülöttem semmi. Úgy érzem, hogy ez alatt az idő alatt annyit ültem itthon, hogy begyepesedtem és elveszítettem az életkedvem. Volt már valakivel ilyen? Lehetséges, hogy emiatt nem megy a tanulás?

Amúgy most itt erőltetem, de régebben százszor lelkesebb voltam, több órát tanultam gond nélkül naponta, most meg már az első 10 percben ki vagyok. Pedig nagyon nincs miben kifáradnom.



2014. jan. 7. 10:49
 1/10 anonim ***** válasza:
Egy cipőben járunk.Szard le, majd megszokod. Nem fog érdekelni egy idő után.
2014. jan. 7. 11:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim válasza:

Tiszteletem!


A depressziónak számos tünete van, de az is előfordul gyakran, hogy csupán bemagyarázza magának az ember. Mivel nem ismerem teljesen a helyzetedet ezért ez feltételes megállapítás csupán, akár az is, hogy valós tüneteket is produkálhatsz.


A kérdés feltehető: Mi változott a régi életviteled óta? Milyenek voltak azok a barátságok? Őszinték, stabilak vagy épp ellenkezőleg? Tisztában kell lenni ezekkel a dolgokkal, hogy rá lehessen látni a valódi okokra.



Jelen helyzetedben viszont ajánlani tudom, időd révén, hogy felvedd a kapcsolatot csoporttársaiddal. Ők lehetnek a te új lehetőségeid ahhoz, hogy kimássz a jelenlegi helyzetedből. Ismerkedj, mozdulj ki, és a legfontosabb: add magad, mert csak így alakulhatnak ki stabil barátságok. Megeshet, hogy valami nem úgy fog elsülni, ahogy tervezted, de meg kell próbálni.


A tanulás azért megy nehezen, mert nem tudsz arra koncentrálni, amíg odabent nincs rend, addig nehezen fogsz tudni kitekinteni. Ajánlatos emiatt az önreflexió módszerét alkalmazni. (Önreflexió például: Megmagyarázni magadnak egy esemény után, hogy hogyan érezted magad és miért. Lényege az ok, okozat megértése saját reakcióid szempontjából.) Nem vesz igénybe sok időt, 2-3 perc csupán egy alkalom, de akár rendszerezni is lehet.


Remélem, hasznodra válik írásom! A legjobbakat kívánom!


Tisztelettel: Kenyeres Dániel

2014. jan. 7. 11:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 A kérdező kommentje:

A depressziót nem véletlenül tettem idézőjelbe. Nem vagyok depressziós, inkább életunt, mert az utóbbi években elég üres volt az életem.

Kevés barátom van, de azok legalább normálisak. Régen sok volt, de mind olyan álbarát, ilyenekre meg nincs szükségem.

Próbálok nyitni, meg ismerkedni, meg pozitívan hozzáállni, de nem megy ez egyik napról a másikra...

2014. jan. 7. 12:05
 4/10 anonim ***** válasza:

Figyelj! Szerintem tenned kell ez ellen az allapot ellen. Hosszutavon mindenkeppen karossa valhat jelen allapotod es nem is beszelve arrol, hogy sok idot elpocsekolsz, amelyet sok mas hasznos dologra tudnal forditani, mind a sajat, mind pedig masok szempontjabol is.

Probalj meg kimozdulni, ha mas nem, akkor kezdesnek az is megteszi, ha egy-ket saroknyira lesetalsz, meg vissza. Egy kis kocogas, egy kis varosnezes nagyban valtozast hozhat szemleletmododban. Probald meg, menni fog. Ha epp nem megy a tanulas, akkor olvasgass kicsit valami mast, pl ujsagot, egy jo Rejto Jeno konyvet, majd terj vissza a tanulashoz, ha megint belefaradsz a tanulasba, akkor megint olvasgass ezt-azt vagy setalgassal. A tevenezes is segithet, de ha csak par szot valtasz a sarki zoldsegessel, akkor az is kellemes elmenykent tolthet el. Ne add fel. Amiben most vagy az csak egy folyamatosan mulo allapot.

2014. jan. 7. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 A kérdező kommentje:

A sétáláson már túl vagyok. Minden nap elmegyek valahová és minél messzebbre megyek, annál jobb. Hát tenni is fogok ellene, mert ez így egy vicc...ha minden jól megy, most februártól meg fog szűnni ez az otthon ülés.

A tanulással meg az a helyzet, hogy csak 5 percig tudok koncentrálni, mint a dedóban. Nagyon gáz. Úgyhogy 5 percig tévé, vagy akármi, 5 percig meg tanulás. Ráadásul nem is kell nagyon megerőltetni magam és mégse megy...

2014. jan. 7. 12:20
 6/10 anonim ***** válasza:
Velem minden pontosan ugyan úgy van, mint ahogyan veled és én sem tudom mit kellene csinálnom :(
2014. jan. 7. 15:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 A kérdező kommentje:
Én már tudom. Csak jöjjön össze. Csak emberek között kell lennem, mert ez az életforma nem egészséges és ha nálad is ez a helyzet, akkor kezdj el valami sulit, vagy tanfolyamot.
2014. jan. 7. 15:26
 8/10 anonim válasza:
2014. jan. 7. 23:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 hosszúhajú ***** válasza:
nincs sikerélményed, és nincs motivációd sem. keress valamit amiben jó vagy. valamelyik tárgy, amiben jó vagy- sikereket hoz. plusz csinálj programot másokkal - ha kell erőltetve, hogy ne zuhanj mélyebbre.
2014. jan. 10. 23:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 A kérdező kommentje:
9 Sikerélményem azért van, bár mivel nem vagyok olyan sokat emberek között, ezért lehet, nem annyi mint amennyi kéne. De sajnos nem emberi kapcsolatokban, meg érvényesülésben van sikerélményem, abban egy nagy nulla sajnos, hanem inkább a hobbimban, vagy a tanulásban...szóval bármi másban. Februártól már napi szinten fogok suliba járni, úgyhogy most nyugodt vagyok. Jót fog tenni, mert ez a bezártság már nagyon kikészített. Amúgy igyekszem minél többször kimozdulni, de az az igazság, hogy nekem napi szinten van szükségem kimozdulásra és emberekre és már egy magányos nap után képes vagyok letargiába esni.
2014. jan. 11. 11:02

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!