Szerintetek lelehet elni egy egesz eletet baratok es baratno nelkul, ugy hogy ne bolonduljon bele az ember?

... Olyat nem ismerek aki egy egész életet, de olyat igen

aki sok évet él(t) így. Nem jó szántából...egyszer jött egy társ... és újra nem sikerűlt... azóta megint egyedűl...

én nem bírnám.

Azt akartam írni, hogy lehet, de nem érdemes.Aztán olvastam a testi bajaidról írtakat. Figyu, öreg, nem vagy egyedül. Bár én egy robbanásban csak a bal kézfejemet vesztettem el, de ez is elég volt sok "barátnak", hogy megmutathassák, mekkora szarzsákok. Mert egy barát a bajban áll melléd, nem a sörpultnál. Fontos, hogy ne fordulj be, élj, mozdulj ki, amennyit lehet. Nem derült ki, mi a bajod, mire vagy képes és mire nem: de ha esetleg mozogni sem bírsz, gépelni még igen. A net is egyfajta társaság, csak meg kell találni a társakat. Én remek haverokat szereztem fórumokon. Ha tudsz segíteni másokon -nem feltétlen anyagilag, de egy mozdulattal, jó szóval is lehet- akkor már beszélgetsz, már nyílik a lelked. Abból még bármi lehet.

A család fontos, ne szégyelld.

Társfüggőnek meg azért gondolod magad, mert rágörcsöltél a témára. Én ugyanebben a cipőben jártam, hagyd folyni a dolgokat. Esetleg dobj fel társkereső hirdetést, nekem bejött, pedig úgy nézek ki, mint egy 120 kilós jóllakott napközis... Fontos, hogy ne várj csodát, és hagyd a másikat beszélni, kibontakozni.

Sok sikert!!